A Magyar Nagydíj idén ünnepli 25. évfordulóját. A Száguldó cirkusz blogja úgy tiszteleg a negyedszázados jubileum előtt, hogy feleleveníti az eddigi 24 Magyar GP történetét, a legérdekesebb eseményeket. Sorozatunk harmadik részében az 1991-1995 közötti Magyar Nagydíjakra emlékezünk.

Szöveg: Kóti Gergő

Az 1991-es Magyar Nagydíj előtt Nigel Mansell (Williams-Renault) zsinórban három diadalt aratott, s rohamléptekben faragta le hátrányát az idényt négy győzelemmel nyitó Ayrton Sennával (McLaren-Honda) szemben. A Hungaroringre azonban a McLaren elkészült egy jelentős aerodinamikai „csomaggal”, és a Honda is tovább hegyezte a V12-es erőforrását, főként az alsó fordulatszám-tartományban. Ennek köszönhetően Senna hatalmas új pályacsúcsot repesztett az időmérőn (1:16,147), 1,2 másodpercet adva a második rajtkockát megszerző Riccardo Patresének (Williams).

Senna és az alaposan átdolgozot McLaren Mp4/6B utolérhetetlen volt a Hungaroringen 1991-ben (Fotó (c) Honda)

A brazilt a futamon sem lehetett utolérni. Patrese féltávig gyötörte az élen álló McLarent, ám miután akadozni kezdett a Williams váltója, a 45. körben maga elé engedte a vb-címért küzdő csapattársát, Mansellt. Néhány körrel később Senna hibázott, kisodródott a második kanyar előtt. Mansell lecsapott (volna) a kínálkozó lehetőségre, de a brazil visszaverte a támadást. De a brazil beletaposott, és ismét több mint 10 mp-es előnyt épített ki, amiből a leintés előtt kiengedve is megtartott 4,599 szekundumot. A McLaren egy gumitrükköt is bevetett: Senna autójának bal oldalára keményebb, a jobbra pedig lágyabb abroncsokat szereltek fel. A verseny másik emlékezetes pillanata, hogy a kilencedik helyezett Bertrand Gachot az első szezonját töltő Jordan-Forddal megfutotta a futam leggyorsabb körét (1:21,547).

Az 1992-es szezon már Mansell és a Williams-Renault dominanciájának jegyében telt. A pole pozícióból induló Patrese (Williams) a rajttól fogva vezetett, miközben Mansell beragadt a McLarenek – Senna és Berger – mögé. Bergert hamarosan megelőzte, Sennával viszont nem bírta tartani a tempót. Féltávnál az élen álló Patrese nagy igyekezetében kicsúszott és eldobta addig összegyűjtött előnyét, kevéssel ezután a pálya szélére kényszerült, miután a Renault tízhengerese elfüstölt.

Ezzel Senna örökölte meg az első helyet, amit a leintésig megtartott. Mögötte hatalmas harc alakult ki Mansell, Berger, az egymással acsarkodó Benetton-pilóták (Michael Schumacher és Martin Brundle), valamint Mika Häkkinen (Lotus) között. A heves csatában Brundle nekikoccant csapattára autójának, ennek következtében néhány körrel később Schumacher hátsó szárnya levált a célegyenesben, és a német néhány félelmetes pördülés után a kavicságyba parkolt le.

Mansell azt hitte, meg kell előznie Bergert ahhoz, hogy már 11 futam után világbajnok lehessen, és a hajrában egy hajmeresztő manőverrel ki is fékezte az osztrákot a célegyenes végén. Nem lett volna muszáj, de a 2. hellyel bebiztosította a bajnoki címet, melyet korábban háromszor vesztett el. Häkkinen bravúros negyedik helyének köszönhetően megszerezte pályafutása első világbajnoki pontjait. A Ferrari ezen a versenyen ünnepelte 500. GP-jét, örömködésre azonban nem sok okuk volt a vörösöknek. Jean Alesi a 14. körben kicsúszott és kiállt, míg Ivan Capelli az egy pontot érő hatodik helyen zárt.

Az 1992-es dobogósok: az újdonsült világbajnok Mansell, a győztes Senna és a 3. helyezett Berger (Fotó (c) Williams)

A 8. Magyar Nagydíj első rajtkockáját a negyedik vb elsőségéért hajtó Alain Prost (Williams-Renault) szerezte meg. A „Professzor” 1:14,631 perces pole-köre maradt a 3,968 kilométeres pályahossz körrekordja (a célegyenes 1998-as átépítéséig). A francia kocsija azonban a felvezető körre nem tudott elindulni, így csak az utolsó sorból vághatott neki a 77 körös küzdelemnek. Látványos felzárkózásának köszönhetően azonban egészen a negyedik helyig tornázta fel magát. Fortuna ezen a napon azonban végképp elpártolt a „Professzortól”: a Williamsben akkumulátort kellett cserélni, így hét kör hátrányban ért célba. Damon Hill viszont feledtette a két héttel korábban, Hockenheimben átélt traumát (amikor az utolsó előtti körben durrdefekt fosztotta meg a győzelemtől): a Williams kettes számú pilótája – a nullás rajtszámmal – több mint egy perces előnnyel szerezte meg pályafutása első győzelmét Patrese (Benetton-Ford) és Berger (Ferrari) előtt. Hill lett az első versenyző, aki apja nyomdokába lépve Formula-1-es futamot tudott nyerni, éppen a Hungaroringen.

Damon Hill élete első győzelmét szerzi 1993-ban. A kockás zászlót Zsembery Jenő versenyigazgató lengette meg

Michael Schumacher és a Benetton-Ford mindent vitt 1994-ben. A silverstone-i felvezető körben történt előzése miatt felfüggesztett eltiltás hatálya alatt rajthoz álló kerpeni megszerezte a pole pozíciót (1:18,258), majd magabiztosan vezetve diktálta a tempót. A két Jordan már az első kanyarban összeakaszkodott, így Rubens Barrichello és Eddie Irvine „szépen” búcsúzott a versenytől. Schumacher folyamatosan növelte előnyét Hill-lel (Williams-Renault) szemben, amit a leintésig majdnem 21 másodpercre tornászott fel. Az utolsó körben a remekül versenyző Martin Brundle (McLaren-Peugeot) autójában megadta magát a váltóelektronika, és a kocsi erőtlenül állt félre az utolsó kanyarban. A dobogó alsó fokára így a másik Benettont kormányzó Jos Verstappen állhatott fel, pontosan két héttel rémisztő hockenheimi tűzesete után.

Martin Brundle (McLaren-Peugeot) és Michael Schumacher (Benetton-Ford) 1994-ben

Schumacher lendülete az 1995-ös szezon első felében is kitartott, így a Williamsnek mindenképpen nyernie kellett a Hungaroringen, ha versenyben akart maradni a világbajnoki címekért. Damon Hill és David Coulthard jóvoltából a két FW17-es kibérelte az első rajtsort; mögöttük Schumacher és a veterán korba lépő Berger (Ferrari), valamint Häkkinen (McLaren-Mercedes) és Alesi (Ferrari) következett. Hill a rajt után gyorsan ellépett üldözőitől, mögötte Coulthard játszotta a hátvéd szerepét Schumacherrel szemben – ez azonban csak hat körig sikerült a skótnak.

A 13. fordulóban esett meg a Hungaroring történetének legbizarrabb balesete. A Footwork fizetős pilótája, Taki Inoue kocsija olajfolyás miatt kigyulladt. A japán kiugrott autójából, kikapta a poroltót az egyik pályabíró kezéből, és rohant vissza tüzet oltani. A nagy sietségben nem vette észre a műszaki mentők lépésben vánszorgó, ősöreg Tatráját, ami elgázolta. Inoue a motorháztetőre borult, majd a földre gurult, így a tűzoltók után a mentőket is hívni kellett. Inoue nem sérült meg, de az egész világ jót röhögött az esetlen baleseten.

Az élen hatalmas taktikai csatát és 3-3 kerékcserét követően is maradt a Hill-Schumacher sorrend. Már úgy tűnt, hogy ez lesz a vége, ám négy körrel a kockás zászló előtt Schumacher benzinpumpája megadta magát. A második helyet megöröklő Coulthardot 33 mp-es hátránnyal intették le a rajt-cél győzelmet arató Hill mögött. Ezúttal is maradt dráma az utolsó körre: az utolsó kanyarban a harmadik helyen érkező Barrichello Jordan-Peugeot-ja leállt. "Szokás szerint" Gerhard Berger lett a harmadik a Ferrarival, míg a célvonalon épphogy csak átcsorgó Barrichellót hetedikként rangsorolták, így még pontot sem szerzett.

(Folytatjuk!)