HTML

Száguldó cirkusz blog

Utolsó kommentek

Ma lenne 50 éves Ayrton Senna

2010.03.21. 14:25 Real Simon says

Ma, március 21-én lenne 50 éves Ayrton Senna.

A brazil kiválóság 1960-ban született Sao Paulóban, egy tehetős gazdálkodó család második gyermekeként. Mindössze négy éves volt, amikor először ült gokartba, és a berregő "sámli" hamar a kedvencévé, majd az első számú elfoglaltságává vált.

A dél-amerikai gokartbajnoki cím megszerzése után, 1981-ben Angliába ment szerencsét próbálni, ahol nem ment neki rosszul a versenyzés a Formula-Ford bajnokságban. Édesapja, Milton Senna azonban hazarendelte a 21 éves fiút, hogy segítsen a családi nagygazdaság üzemeltetésében. Ayrton vonakodva haza is költözött, ám 1982-re kapott egy kecsegtető ajánlatot a Formula-Fordból, így az új évad már megint a szigetországban találta.

Senna 1983-ban váltott a Formula-3-ra, ahol Eddie Jordan csapatánál versenyzett. A brazil fő kihívói Enrique Mansilla és Martin Brundle voltak, különösen az utóbbi nehezítette meg a kivételes tehetségnek tartott, csak a versenyzésnek élő brazil dolgát. Senna végül nagy küzdelemben, az utolsó futamon tudta csak legyőzni Brundle-t, így övé lett a bajnoki cím.

Senna már 1983 nyarán tesztelési ajánlatot kapott több F1-es nagycsapat (köztük a McLaren, a Williams és a Brabham) részéről. Ő azonban meglepetésre nem a nagyokkal tartott, hanem Ted Toleman kezdő csapatának szavazott bizalmat, ahol elsőszámú pilótaként tartottak rá számot. Több dobogós helyezés mellett az 1984-es Monacói Nagydíjon bemutatott produkciójával hívta fel magára a figyelmet, amikor a vb-címért hajtó Alain Prostot (McLaren-TAG Porsche Turbo) üldözve második lett a szakadó esőben.

Senna a Tolemannel kötött kétéves szerződését felrúgva, 1985-től a Lotusnál folytatta pályafutását. Minden támogatást megkapott Peter Warr csapatfőnöktől és a csapattól, de erőfeszítéseikből csak két győzelemre (Portugál és Belga GP) futotta. A következő szezonban Senna ismét két versenyt nyert meg (Jerezben és Detroitban), és hat további dobogós helyének köszönhetően az utolsó előtti futamig versenyben maradt a világbajnoki címért. A Renault turbómotor azonban túlságosan törékenynek bizonyult, így Senna ahhoz kötötte a csapattal maradását, hogy Warr szereze meg a korszak legjobbjának tartott Honda V6-os turbóját. A Lotus meg is tette ezt a lépést (még akkor is, ha cserébe le kellett szerződtetniük a kiemelkedő képességő pilótának semmiképp sem nevezhető Szatoru Nakadzsimát), az eredmények azonban nem javultak jelentősen. Senna - a Lotus által bevezetett aktív futóm segítségével - megnyert kér városi futamot (Monte-Carlo, Detroit), és további hat alkalommal pezsgőzhetett a dobogóról, de a világbajnoki 3. hely nem elégítette ki nagyratürő vágyait.

Ron Dennis szupercsapatot hozott létre 1988-ra: Alain Prost mellé leigazolta a jövő nagy ígéretének tartott Sennát, és megszerezte a Honda kitűnő turbómotorjait. A McLaren-Honda dominanciája már-már unalomba fullasztotta a szezont, de Senna és Prost egyre inkább elmérgesedő párviadala megadta a versenyek savát-borsát. A csapat és a kocsi remekül működött, amit jelez, hogy a 16 futamból 15-öt a McLaren nyert meg. Senna nyolc, Prost hét diadallal vette ki a részét a sikerekből, így a 27 esztendős brazil a drámai Japán Nagydíj megnyerése után feljutott a Formula-1 csúcsára.

A két versenyző viszonya 1989-ben tovább mérgesedett, különösen azután, hogy a brazil - a verseny előtt kötött előzetes megállapodásukat felrúgva - visszaelőzte a rajttól jobban eljövő Prostot Imolában. Innentől fogva kitört közöttük a háború, ami olykor segítette, de inkább hátráltatta a McLaren csapatát. A rivalizálás ismét Szuzukában tetőzött: Prost vezetett, de Senna egy vitatható manőverrel bebújt mellé a sikánnál; Prost rácsukta az ajtót, így mindketten kifutottak a pályáról. Miközben a francia kiszállt a kocsiból, a brazil a pályaőrökkel visszatolatta magát a versenybe, amit egy orrszárnycsere után, magát az élre visszaküzdve meg is nyert. Az FIA francia elnöke, Jean-Marie Balestre azonban mindent elkövetett, hogy megbüntesse Sennát - a brazilt kizárták, be kellett hogy érje a vb második helyével. A mélyen vallásos, az emberi értékekben hívő Sennát nagyon megviselték a történtek, és fontolóra vette, hogy abbahagyja a versenyzést. Két héttel később azonban mégis ott állt az Ausztrál GP rajtjánál, és jellemző módon ő volt az egyetlen, aki arra szavazott, hogy az özönvízszerű eső ellenére elindítsák a futamot.

Senna 1990-ben új csapattársat kapott, az életvidám és a politikát kerülő Gerhard Berger személyében. Berger évekkel később is emlegette: "Senna tanított meg arra, hogyan kell profi autóversenyzőként viselkedni, én pedig megtanítottam neki, hogyan kell nevetni." A brazil idővel valóban sokkal lazább, könnyedebb ember benyomását keltette, különösen azután, hogy - az időközben a Ferrarihoz leszerződött Prostot legyőzve - megszerezte második világbajnoki koronáját. Ezúttal Senna volt az, aki nem egészen tiszta eszközökkel játszott Szuzukában: amikor Prost lerajtolta, a brazil minden teketória nélkül belement a Ferrari hátuljába, így mindketten kicsúsztak az első kanyarban. Senna később beismerte, hogy akciója törlesztés volt az előző évi eseményekért, amikor Balestre nem engedte, hogy maga válassza ki a pálya oldalát, ahonnan rajtolni akar.

Senna 1991-ben az első versenyző lett, aki elérte az évi 20 millió dolláros keresetet, amihez a McLaren mellett a Honda és a Marlboro is hozzájárult. Ebben az esztendőben új riválisa akadt Nigel Mansell és a Williams-Renault képében. Senna rekordnak számító négy győzelemmel kezdte az évadot, a szezon közepére azonban a Williams felzárkózott a McLaren mellé. Senna és a McLaren szezonjának fordulópontját a Magyar Nagydíj jelentette: a brazil nyert a Hungaroringen, majd váltóhibája ellenére Spában is. Másodikként intették le Monzában és Estorilban, így a Honda hazai pályáján, Szuzukában már csak formalitás volt a harmadik vb-cím bebiztosítása. Senna ezt stílusosan tette meg: az utolsó kanyarban maga elé engedte Bergert, így az osztrák megszerezte első mclarenes diadalát, a brazil pedig a vb-címet.

A McLaen-Honda 1992-ben már csak nehezen tudott lépést tartani a mezőny legerősebb konstrukciójává érett Williams-Renault-val. Senna Monte-Carlóban megtörte Mansell év eleji sikersorozatát (öt győzelem után az angol defektet kapott), majd a Hungaroringen és Monzában is elsőként intették le. Ayrton nagy csalódására azonban a két Williams-pilóta mellett még az első teljes szezonját futó Michael Schumacher is megelőzte az összetettben, így csak negyedikként végzett.

A Honda kivonulása után Senna érezte, hogy a McLaren nem tartozik már az élvonalhoz. Felajánlotta Frank Williamsnek, hogy akár ingyen is hajlandó lenne nála versenyezni, a Renault azonban Mansell megüresedett helyére egy franciát, Alain Prostot akarta. Senna ezek után kényszerdetten aláírt az 1993-as szezonra Ron Dennishez, azonban kikötötte, hogy versenyről-versenyre meg kell hosszabbítan a szerződését, és amint úgy érzi, hogy a kocsija esélytelen a győzelemre, bármikor kiszállhat. Az első versenyen, Kyalamiban második lett Prost mögött, az ezt követő két esőversenyt (Brazil és Európa GP) azonban fölényesen megnyerte, így megváltozott a McLaren-Fordról alkotott elképzelése. Ayrton újra nyert Monacóban (ez volt a hatodik győzelme a Hercegségben, ami máig tartó rekord), ezt követően azonban a Williams-Renault dominált. A McLaren az az idény végére belehúzott, és Senna újra győzött Japánban (majd a depóban felpofozta a körhátrányát szerinte túl szemtelenül visszavett Eddie Irvine-t), majd megnyerte az idényzáró futamot Adelaide-ben, és békejobbot nyújtott régi riválisának, a mögötte célba érkező Prostnak. Ez volt Senna 41., egyben utolsó GP-győzelme.

Az 1994-es évadra Senna végre megegyezett a Williamsszel, célja egyértelműen a negyedik világbajnoki cím megszerzése volt. Az idény első két futamán azonban a Williams alulmaradt Michael Schumacherrel és a Benettonnal szemben, így Senna vállára egyre nagyobb nyomás nehezedett Imolában. A brazil a pole pozícióból kezdte meg a május 1-jén megrendezett San Marinó-i GP-t, de a rajtnál történt balesetek miatt pályára küldték a biztonsági autót. Amikor a 7. körben a mezőny útjára indult, Senna kocsija a Tamburello-kanyarban kitört (vélhetően a visszahűlt gumik miatt megereszkedett a kocsi alváza, leütött a pálya egyik bukkanójára, amely megdobta a kocsit, miközben eltört a kormányrúdba utólag behegesztett pótlás) és majdnem frontálisan a betonfalnak rohant.

A becsapódáskor letört első felfüggesztés tartórúdjai átfúrták magukat a pilóta bukósisakján, maradandó agykárosodást okozva. Senna egyesek szerint már a helyszínen, más források szerint néhány órával később, a bolognai klinikán vesztette életét. Ayrton Senna da Silva 34 évet élt.

A kitűnő brazil pilóta 1984 és 1994 között 161 GP-n vett részt, 65 alkalommal indult az első rajtkockából, 41-szer győzött, 23-szor lett második és 16-szor harmadik. Pályafutása során 614 pontot szerzett, ezzel harmadik az örökranglistán.

1 komment

Címkék: születésnap megemlékezés ayrton senna 50 éves

A bejegyzés trackback címe:

https://f1cirkusz.blog.hu/api/trackback/id/tr612211718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.03.22. 20:08:07

Elképesztő... 50 éves lenne? El se hiszem, bár most hogy utánaszámolok, simán elhiszem. Nem szerettem amikor ő volt a király, de azért akkor még igazi VERSENY volt az F1, és így tudott 41-szer győzni. A monacoi győzelmek számában pedig senki sem fogja utolérni. (Az egyetlen pálya ahol még szimulátorban sem tudok összerakni egy épkézláb kört). Ja, azért 'csak' 6 győzelme van, mert egyszer (asszem 1990-ben) bealudt, annyira únta már az első helyen hogy semmi sem történik, és falnak ment. Nagy versenyző volt, még a nagy Mansellt, és Prostot is le tudta győzni.
Száguldó cirkusz