Úgy néz ki, mint Räikkönen; Európának abból a csücskéből származik, mint a finnek F1-es világbajnoka, és vezetni is (majdnem) annyira tud. Sten Pentus a Renault Világsorozat első futamán harmadik lett, a másodikat pedig megnyerte múlt hétvégén, a Hungaroringen. A 28 éves, mindig mosolygós észt srác szimpatikus, de az élet keményre edzette. Tudatosan készül „a következő nagy lépésre”.

Interjú: Simon István

Hogyan jutottál el a Renault World Seriesig?
- Gokarttal kezdtem 14 évesen, aztán a Balti-államok Formula Ford bajnokságában versenyeztem, amit megnyertem. Ezek a keretek szűknek bizonyultak, és kerestem a kitörési lehetőséget, hogy egy komoly európai bajnokságban versenyezhessek. De Észtországban nagyon nehéz szponzorokat találni a pályaversenyzéshez, mivel inkább a rali a népszerű sportág. Végül 2004-ben állt össze a költségvetésem annyira, hogy a német Formula BMW-ben elindulhassak. Ez volt az a szezon, amikor Sebastian Vettel megnyerte a bajnokságot.  A szezon közepére elfogyott a pénzem, és mi tagadás, az eredmények sem jöttek úgy, ahogy szerettem volna. A KUG csapatnál versenyeztem, ez szintén nem segített.

Pentus (jobbra) a 2. helyezett Albert Costa gratulációját fogadja a második futam utáni dobogón

Gondolom, egy nem túl összeszokott csapat nem sokat tud segíteni egy tapasztalatlan versenyzőnek…
- Pontosan. A csapat összeszedetlen volt - ma már nem is létezik - ezért nem fejlődtem. A 2005-ös szezont teljesen kihagytam, visszamentem Észtországba, majd 2006-ban kerültem be újra a Formula Renault 2.0 EuroCup-ba. Megint csak fél szezont mentem, és a családom és barátok segítségével 2008-ra tudtam újra összeszedni annyi pénzt, hogy elmehessek a FR 2.0 Brit bajnokságba, a VRS Scuderiához. Gyakorlatilag egyedül voltam, magamnak kellett intéznem mindent. Mindennek a tetejébe volt egy csúnya közúti balesetem, amikor „kitörtem a nyakamat” és darabokra tört a bal lábam. Sokan azt hitték, soha többet nem fogok tudni vezetni, de fél év alatt felépültem és újra összehoztam egy büdzsét a versenyzéshez.

Kik segítettek a visszatérésben?
- Sokan, főleg a családom és a barátaim. De két nevet ki kell emelnem: Peter Collins és Laurent Blake nélkül nem sikerült volna a visszatérés. Ők azok, akik minden terhet levesznek a vállamról, hogy nekem csak a vezetésre kelljen koncentrálnom.

De ugye ez nem az a Peter Collins, aki a nyolcvanas években a Lotus F1-es csapatfőnöke volt?
- De igen, ő az. 2008 végén volt egy tesztelés Silverstone-ban, ahol megnézték, mit tudok. A jelek szerint úgy gondolták, érdemes velem foglalkozni.

Igazak azok a híresztelések, hogy egy ideig a híres észt raliversenyző, Markko Märtin is segítette a pályafutásodat?
- Ez nem igaz. Csak egyszer vagy kétszer találkoztam vele, de felnézek rá, full respect! Szerintem Markko az észt motorsport legnagyobb alakja.

Tavaly óta versenyzel a WSR „király-kategóriájában”. Nagy ugrás volt?
- Igen. Rengeteget kellett dolgozni, fejleszteni a vezetési technikámon, ami nem ment egyik napról a másikra.

A szombati első futamon dobogós helyen végeztél, vasárnap megnyerted a versenyt a Hungaroringen – sorra hozod a jó eredményeket. Mi történt veled, valami bekattant a fejedben?
- Folyamatosan dolgozni kell azért, hogy az ember sikeres legyen, és ez alatt nem csak a vezetés értendő. Folyamatosan edzened kell a testedet, különösen a nyakadat és a karizmokat. Rendben kell lenned fejben is, hiszen ezen a szinten majdnem minden ott dől el. Emellé jön még a vezetés, hogy mindig finomítsd a technikádat. És még valami: nem elég keményen dolgozni – az is fontos, hogy az ember a megfelelő irányban dolgozzon. Kinyomhatod akár a kocsi szemét, hogyha nem a megfelelő helyeken vagy agresszív, az erőlködésnek csak nyögés lesz a vége. Hidd el, én csak tudom.

Mondhatjuk azt, hogy tavaly megtanultad a pályákat, idén pedig kihasználod a tapasztalataidat?
- Ez így igaz, de ennél azért többről van szó. Persze hogy segít, ha ismered a pályákat, de legalább ilyen fontos, hogy ismerd a kocsidat és saját magadat. A tavalyi szezont úgy versenyeztem végig, hogy szinte csak utas voltam a saját versenyautómban. Nem én vezettem a kocsit, hanem a kocsi engem. Azóta nagyon sokat dolgoztam a vezetésemen. A különböző csapatoknál megtanultam, mit-hogyan kell és érdemes beállítani, hogy a kocsi úgy reagáljon a pályán, ahogy én szeretném. Ma már tudom, mire van szükségem, mit kérjek a mérnökömtől, amikor visszajövök a depóba. Persze az is segít, hogy egy éve ugyanazokkal a mérnökökkel és szerelőkkel dolgozom, így a Fortec csapat olyan számomra, mint a családom.

Mik a buktatói egy Formula Renault 3.5-ös versenyautó beállításának?
- Minden versenyautót nehéz és könnyű vezetni egyszerre. Csak idő kérdése, mikor érted meg a kocsi működését. Ezekek a kocsiknak nagy a leszorítóereje, jó kanyartapadása van, és nem annyira erősek – valahol 425 lóerő körül. Ha jól tudom, a mostani FR 3.5-ös versenyautók a 2006-os Renault F1-es kocsi replikái, csak ezt a kasztnit a Dallara gyártja.

Mennyire befolyásolja a tapadást, hogy a hátsó szárnyakat egységesítették erre a szezonra?
- Csak az adott hétvége első versenyére kell az egységes szárnyakat használnunk. A vasárnapi futamra felrakhatjuk a felső kiegészítő szárnylapot, vagy akár speciális kiegészítő szárnyakat is hátulra.

Biztos mindenütt megkapod ezt a kérdést, mégis felteszem: hogy tetszik a Hungaroring?
- Nagyon szeretem ezt a pályát, mert az első kanyartól az utolsóig leköti a figyelmedet. Az egyetlen hely, ahol pihenni lehet egy picit, az a rajt-célegyenes, egyébként egyfolytában kanyarodni, váltani, kormányozni kell. És persze koncentrálni, de ez a mostani nagy hőség nem könnyíti meg a dolgunkat. Én Észtországban nőttem fel, ami nem a forró nyarakról híres, úgyhogy gondolhatod…

Mégis, melyik a kedvenc szakaszon a pályán?
- Alapvetően a gyors kanyarokat szeretem, mint a 11-es [Alesi-kanyar – S.I.], vagy van egy még jobb, az ötös [Mansell-kanyar – S.I.]. Tudom, hogy itt több baleset történt már – például tavaly Massa fejét ott találta el a rugó, pár évvel korábban pedig Ralph Firmannek volt egy nagy csattanása a Jordannel. Az ötös kanyarban, a domb tetején hirtelen irányt váltunk, ezzel megváltozik a kocsi terhelése. Ezért könnyen kitörhet a fara, még ha – ahogy mondtam – ezeknek a gépeknek elég jó a tapadása.

Ez a Hungaroring legnehezebb része?
- Nem, ez a kellemes része. Az a legnehezebb, hogy kikapcsold az agyadat, ne zavarjon a hőség, és csak a versenyzésre koncentrálj. Ha csak egy pillanatra kihagy a figyelmed, máris kicsúsztál a pályáról.

A szombati futamon Brendon Hartley végig szorongatott a harmadik helyért, de nem hagytad magad megelőzni. Gyorsabb volt?
- Gyorsabb volt egy picivel, de tudtam, hogy egyedül a célegyenesben jelenthet rám veszélyt. Ezért figyelnem kellett arra, hogy az utolsó két kanyarban ne tudjon közel kerülni hozzám. Tudtam, hogy mely szakaszokon gyorsabb nálam, és ez a folyamatos nyomás segített is abban, hogy ne a meleggel törődjek, hanem koncentráljak.

Mondták már, hogy nagyon hasonlítasz Kimi Räikkönenre? Ez előnyt jelent a lányoknál?

- Nem tőled hallom először, de nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Kimit tisztelem azért, amit elért a Formula-1-ben, és azt hiszem, el kell fogadni a döntését, hogy átment a WRC-be. Hogy a hasonlóságunk jelent-e előnyt a lányoknál, nem tudom, ugyanis nyolc éve vagyunk együtt a barátnőmmel, így nem foglalkoztat ez a kérdés.

Ha esetleg nem jutnál el a Formula-1-ig, el tudnád képzelni magad mondjuk raliversenyzőként, vagy sportkocsi-pilótaként?
- Először is, fontosnak tartom, hogy az ember higgyen abban, amit el akar érni. Nekem az F1 a célom, ezért még gondolni se szeretnék arra, hogy milyen sportkocsi-versenyző lennék. Persze fontos, hogy az ember készüljön fel minden eshetőségre, legyen egy B vagy C terve, de én először az A tervet szeretném kikipálni...