Tudni akarod, mit csinál egy F1-es tudósító a Magyar Nagydíjon? Az SzC_blog új sorozata bepillantást enged abba, mit és hogyan látunk mi, újságírók innen, a körön belülről. Szó szerint és minden értelemben. Totális kirohanás – csak itt, csak most, csak nektek!
Szöveg: Simon István
Miután Lénárt kolléga tegnapi szpotjában megesküdött, hogy a Hungaroringre pénteken érdemes kimenni, szégyent hoznék a kettőnk közötti évtizedes barátságra, ha visszakézből nem cáfolnám meg ezt a kijelentését. Az én kedvenc napom a szombat, és pontosan azért, mert az F1-es hétvége második napjának már van tétje: ma van az időmérő edzés. (Kis kitérő: az F1-ben – sőt, minden autósportban – minden egyes edzés időmérő edzés, hiszen még a pályán keresztbe átszaladó nyuszik idejét is regisztrálják... Szóval helyesebb lenne a kvalifikáció kifejezést használni, de inkább mégsem tévednék el ennyire a nyelvészkedésben.)
Ugyanakkor a hangulat még mindig laza, no para. Szombaton már előbújnak rejtekhelyükről a sztárok (igen, a „celebek”, csak én ettől a szótól rosszul vagyok), de még nincs tele a paddock az olcsó népszerűséget hajhászó, az F1-et és a rali-vébét simán összekeverő politikusokkal, ahogy vasárnap szokott. A fényképészek előtt magukat oly szívesen kellető szőke cicababák csak 10 óra körül kelnek ki az ágyból (nem mindig a sajátjukbol), de legalább reggel még nem kell kerülgetni őket. Annál inkább érdemes körülnézni a Red Bull Racing emeletes üvegpalotájánál, ahonnan reggel 10-kor a német RTL stábja kerekedett fel munkára, Niki Lauda vezetésével. A háromszoros világbajnok jó néhány éve Piroska-sapkájában és trendi kék pulcsijában osztja az eszet a német F1-rajongóknak. (Azt hallottam, nemsokára lejár a szerződése a sapkáján olvasható svájci céggel, úgyhogy van gondja szegény Nikinek elég…)
Bőszen jegyzetelek a Williams-garázsban a péntek délutáni szabadedzésen (Fotó: Szabó-Jilek Ádám)
Miután fotós haverommal, Ádámmal elindulunk a Williams motorhome-ja felé, hogy lőjjön néhány képet Annamariról (akivel Lénárt kolléga tegnap készített interjút, és itt az SzC_blogon is megjelent), akkora celebbe botlunk, hogy alig hisszük el. Jobbra nézek, „Te, az nem Carlos Sainz?" Dehogynem! Vadiúj kék farmergatyában, makulátlan sötétkék-fehér csíkos ingben, vállán átvetett pulcsival, napszemüvegben ballag el mellettünk a WRC-sorozat élő legendája, akiről azt mesélik, hogy soha, sehova nincs szüksége belépőkártyára (úgyis felismerik), és hogy legalább ezer nőt vetkőztetett már le egyetlen pillantásával, azokkal a nagy, barna őzike (őzbak?) szemeivel.
Carlos és én a Hungaroringen. Tisztára, mint két jóbarát... Nem?!
– Carlos, mi járatban a Hungaroringen? Nem a Finn-ralin kellene most lennie inkább? – szegezem neki átlátszó tudatlansággal az első kérdést, ami eszembe jut.
– Nem, dehogyis – válaszolja mosolyogva, arisztokratikus nyugodtsággal végigmérve aranykeretes Ray-Ban-je árnyékából. Remélem, felismert: bő két éve, a Közép-Európa Rali előtt Jutaspusztán tesztelt a Volkswagennel, és én voltam az egyetlen magyar újságíró, aki közel tudott férkőzni hozzá.
– A fiam itt versenyez a BMW Junior bajnokságban, úgy éreztem, mellette a helyem. Még csak 15 éves. (Persze, hogy ezt is tudtam, hiszen alig tíz perccel azelőtt láttam a pályán, amint a lett Katsinis bolondot csinált a kis Sainzból a kettes kanyarban. A lett addig űzte-hajtotta Carlos Juniort, amíg el nem fékezte magát, búcsút intve a harmadik helynek.)
– Nem próbálta rávenni arra, hogy ralizzon inkább? – teszem fel a következőt, amire Carlos kiraly még szélesebb mosollyal válaszol:
– Nem szeretném befolyásolni, ez az ő döntése kell legyen.
"Sanyi bácsi" búcsúzóul még vállamra tette azt a gyorsanváltó kezét...
Hát így beszél egy nagyvonalú apa (mellesleg kétszeres rali-világbajnok és négyszeres 2. helyezett), aki így ötvenen túl még megnyer magának (meg a Volkswagennek) egy Dakar-ralit, amúgy meg csak élvezi az életet, ahogy puffan. De szeretnék ilyen öregkort… – ez jár a fejemben, miközben visszapillant még rám. Barátságosan vállon vereget, majd eltűnik a Red Bull lakóbuszában.
A szombati nap másik (sokadik) előnye, hogy eddigre már mindenki „belakta a helyét”, mindenki lenyugodott egy kicsit. Az utolsó szabadedzés csak 11-kor kezdődik (az eredmény: 1. Webber 1:19,574, 2. Vettel 1:20,058, 3. Alonso 1:20,724, 4. Kubica, 5. Massa, 6. Hamilton), így bőven van idő végigjárni a régi ismerősöket, kollégákat, fotósokat. Nem utolsó sorban azért, kinek milyen információi vannak a saját nemzete pilótáiról. Tapasztalatból mondom, hogy ezekből a „fű alatti” beszélgetésekből lehet megtudni a legtöbbet, az FIA és a csapatok által kiadott, unalomig elcsépelt frázisokkal teli sajtóközlemények kutyafülét sem érnek ezekhez képest.
Ma például a legnagyobb brazil napilap tudósítójával, Livio Oricchióval beszélgettem (ő már közel jár az 500 GP-részvételhez), és Felipe Massa tavalyi hungaroringi szerencsétlenségéről menthetetlenül a Ferrari hockenheimi csapatsorrendjére terelődött a szó. Livio elmondta: neki személy szerint semmi baja a csapatsorrenddel, de tény, hogy Stefano Domenicali sokkal elegánsabban is intézhette volna a dolgokat (és ezzel én is teljes mértékig egyetértek). Azt azonban már nagyon kevesen tudják (és Magyarországon garantáltan itt jelenik meg először) hogy brazil kollégám konkrétan megkérdezte Domenicalit, hogy ha hasonló helyzet állna elő a Hungaroringen, Massának akkor is visszavonulót kell-e fújnia? Domenicali azt válaszolta: szerda este leült beszélgetni Felipével, és abban maradtak, hogy ha a Hungaroringen megismétlődne a Ferrari kettős vezetése, Massa nyerhet. Ennél sokkal meglepőbb volt azonban a beszélgetésünknek az a része, amikor a kényszerű helycsere brazíliai visszhangjáról érdeklődtem. Kollégám elmondása szerint a brazil F1-rajongók szétklikkelték a blogját, és a vélemények 99%-a azt mutatja, hogy Massa „egy utolsó csaló, áruló”, aki „cserben hagyta a brazil nemzetet”. Így, ahogy írom. Brazíliában ugyanis az F1 népszerűsége már-már a futballéval vetekszik, az F1-es pilótákra pedig millió tekintenek nemcsak megasztárként, de példaképként is. „A szegény emberek számára a brazil F1-es pilóták sikere azt jelenti, hogy a verseny idejére kiszakadhatnak a mindennapi gondokból, és ők is győztesnek érzik magukat. Ez visszavezethető Senna, Piquet, sőt, egészen Fittipaldi idejéig” – mondja Livio.
El tudjátok képzelni, hogy az interneten szétfikázzátok Michelisz Norbit, ha véletlenül át kell engednie az egyik seatos csapattársának a győzelmet Brnóban? Én nem. De ettől még értem, amit Livio magyaráz.
Mivel ma sikerült a McLarennél reggeliznünk (nem szakadt meg a sorozat, hurrááá!), nem jelentett gondot, hogy csak délután fél 2-kor jutottunk ebédhez – a Porsche magyar indulójának a sátrában. Igaz, csak pár negyedelt szendvics, meg hideg üdítő volt a menü, de Walter Csaba élménybeszámolója a mai kvalifikációról (a 12. rajthelyről indulhat vasárnap, 11:45-től a futamot az Eurosport 2 élőben közvetíti), meg a Jens Walther (nem rokonok!) technikai koordinátorral folytatott csevelyem miatt nem volt hiábavaló odáig merészkednem.
Aztán a Virgin Racing vendégszeretetét, meg egy kiváló vadgombás tejszínes pennét élvezhettük Lénárt kollégával, megspékelve egy kedves nyíregyházi fiatal pár, Angi és Misi társaságával (innen is üdvözlet!:-)). Misi történetesen a Virgin Racing PR-főnökének, Tracy Novaknak az unokatesója. A névből már kitalálhattátok, hogy Tracy – aki korábban a BAR-Honda, majd a gyári Honda PR-vezetője volt – bizony magyar, azaz hogy félig, hiszen ő már Londonban született, de édesapja, Novák László Nyíregyházáról vándorolt ki Britanniába 1956-ban. Tracy egy kedves, segítőkész, de nagyon céltudatos lány, aki kábé kétévente egyszer hazalátogat a rokonokhoz. Ilyenkor mindig rácsodálkozik, hogy Nyíregyháza mennyit szépült, fejlődött, s miután tudja, hogy oda jártam főiskolára, ezt mindig szóvá is teszi. Egyúttal "bemutatja" a legújabban megtanult magyar kifejezéseket is, mint például "szeretem a töltött káposztát", vagy "boldog karácsonyt kívánok!" Ennyit mára az F1 magyar szálairól.
Nick Wirth jelenleg a Virgin technikai igazgatója. Korábban saját F1-es csapata volt Simtek néven
Ami a munkát illeti, késő délután még Lénárt kollégának és nekem is beleakadt egy-egy nagyhal a hálónkba. Ő a Virginhez ment, hogy Nick Wirth-tel interjúzzon (meglepve tapasztalta, hogy a meghirdetett nyílt sajtófélórára összesen négy újságíró jelent meg, három német meg ő. Miután a németek rácuppantak Timo Glockra, Attilának sikerült összehoznia az exkluzívat With-tel, amire 1994 óta vágyott. Erről bővebben majd holnap!) Nekem egy másik nagykutya jutott, de erről egyelőre nem mondhatok többet. Mindent a maga idejében...:-)
folyt. köv.
Utolsó kommentek