Búcsút vett Európától a száguldó cirkusz, most kezdődik a világbajnokság hajrája. Az utolsó öt futam közül elsőként Délkelet-Ázsia legkisebb állama, Szingapúr utcai pályája látja vendégül a mezőnyt. (Kóti Gergő)
Nelson Piquet mondta annak idején, hogy Monacóban versenyezni olyan, mint helikopterrel leszállni a nappalidban. Ez a megállapítás a szingapúri pályára is ugyanúgy illik, annyi nehezítéssel, hogy a Marina Bay-ben található pályán éjszaka kell landolni a helikopterrel.
Annak érdekében, hogy az éjszakában a versenyzők mégis lássanak valamit a pályán, a szervezők 108 423 méter elektromos kábelt, 240 acél villanyoszlopot és 1600 reflektort használnak fel, melyek fogyasztása a verseny alatt meghaladja a hárommillió wattot.
Az idei versenynaptár 19 állomása közül öt helyszínen – Isztambulban, Interlagosban, a Yas Marina pályán (Abu Dzabi), Jeongamban (Korea) és Szingapúrban – köröznek a versenyzők az óramutató járásával ellentétes irányban. Ez extra megterhelést jelent a nyakizmokra, hiszen ezeken a pályákon a balos kanyarok vannak többségben, melyek a pilóták nyakának „gyengébbik” oldalát veszik jobban igénybe.
Szingapúrban elsősorban derékszögű, lassú kanyarok alkotják. Annak ellenére, hogy számos ponton alakítottak ki bukóteret, a pálya még így is rendkívül szűk. A kör első két szektorában, ami közútból van leválasztva, rengeteg a bukkanó, ami a féktávokon komoly fejtörést okoz a pilótáknak. Mivel évente csak egy versenyt rendeznek a miniállamban, az aszfalt pénteken még alig tapad, de a hétvége folyamán fokozatosan javul a helyzet, ahogy az ideális ív kezd felgumizódni.
A lassú kanyarok miatt a Marina Bay Circuit nem jelent kihívást a gumik számára. Az egyedüli nehézséget az aszfaltburkolatok közötti különbségek jelentik. Extrém megterhelést jelent a verseny a fékek számára, nem annyira a fékezés keménysége, hanem a gyakorisága miatt. A féktárcsák megfelelő hűtése ezért kulcskérdés, tekintettel a rendkívül páradús, meleg levegőre.
A legjobb előzési lehetőséget a Raffles Boulevard végén található hetes kanyar előtti féktáv kínálja a versenyzőknek. A 290-295 km/órával száguldó autók 100 méter alatt körülbelül 170 km/órát lassulnak. Ezalatt a két másodperc alatt a pilóta 113,9 kilogrammos súllyal nehezedik a fékre, és 4,4 G-s nehézségi lassulás préseli az ülésbe.
Ami a felfüggesztéseket illeti, a hangsúly a kigyorsítások közbeni stabilitásra és a mechanikai tapadásra helyeződik. Az autók orrát keményre, míg a hátsójukat lágyra hangolják. Bár az utcai autók számára az aszfalt tükörsimának tűnhet, a kemény rugózású F1-es kocsik számára rendkívül buckás, így a kocsik hasmagasságát meglehetősen magasra, 5-7 milliméterre állítják.
Monte-Carlóhoz hasonlóan Szingapúrban is a lehető legmeredekebb szárnyállást használják. A kanyarokban mégsem ez a döntő tényező, hanem a mechanikai tapadás. A magas leszorítóerő-szintnek inkább a féktávokon, illetve a kigyorsításoknál van jelentősége.
„Az utcai pályák közel állnak hozzám, ezért várom már a Szingapúri Nagydíjat. A pálya rendkívüli koncentrációt igényel és tele van kihívásokkal, különösen az utolsó szektor, ahol rengeteg a kanyar. Bár a versenyt éjszakai sötétben rendezik, a versenyzők szemszögéből nézve nem sok különbség van a napsütéshez képest” – meséli Robert Kubica, akit a futam egyik titkos esélyesének tartanak.
A tavalyi futamot a Renault-botrány tette emlékezetessé. Ugyanis nem sokkal a futam előtt robbant a bomba, miszerint a 2008-as versenyen Nelson Piquet a csapatvezetők utasítására csapata falnak autóját azért, hogy így Fernando Alonso nyerhessen. A balhé következményeként Flavio Briatore csapatvezető és Pat Symonds technikai igazgató távozni kényszerült, a Renault-t pedig az összes komoly szponzora elhagyta.
Azért verseny is folyt a pályán. A futamot a pole pozícióból induló Lewis Hamilton magabiztos versenyzéssel nyerte, megelőzve Timo Glockot (Toyota) és a Renault becsületét megmentő Fernando Alonsót.
Marina_Bay_Street_Circuit tech_file
Szingapúr, 2010. szeptember 24-26.
Pályahossz: 5,073 km
Versenytáv: 61 kör = 309,316 km
Padlógáz: 44%
Seb.váltás körönként: 76
Fékek igénybevétele: nagyon magas
Leszorítóerő: nagyon magas (10/10)
Gumikopás: közepes
Idei gumiválaszték: szuperlágy (Supersoft) és közepes (Medium)
2009-es eredmények:
Pole pozíció: 1:47,891 (169,071 km/h) Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes)
Leggyorsabb kör: 1:48,240 (168,725 km/h) Fernando Alonso (Renault)
Csúcssebesség: 292 km/h Kimi Räikkönen (Ferrari)
Utolsó kommentek