HTML

Száguldó cirkusz blog

Utolsó kommentek

Két különös utazás - Gilles Villeneuve bűvöletében

2010.10.15. 10:40 Real Simon says

ELŐSZÓ - Real Simon Says

Méhes Karcsi újságíró barátom és kollégám hatalmas Formula-1-rajongó. Nem mellékesen elismert szépíró: számos, könyv formában is megjelent regény, novella és antológia dicséri könnyed, elbeszélő stílusát. Ha jól emlékszem, először 2000-ben utaztam vele együtt F1-es futamra (Imolába vagy Zeltwegbe), kocsival, ahogy kell. Végigbeszélgettük az utat a száguldó cirkusz szépségeiről és csúnyaságairól: ő beszélt ifjúkori és örök nagy "szerelméről", Gilles Villeneuve-ről, én meg az enyémről, Nigel Mansellről. A legjobb az egészben az volt, hogy mindketten kedveltük a másik "szerelmét" is, így egy percre sem állt be a szánk a több órás autókázás alatt. Kitárgyaltuk közös "szerelmünket", a Ferrarit is, nem megfeledkezve Enzo Ferrari életútjáról, Niki Lauda balesetéről, Jody Scheckter nagy karamboljáról a '73-as silverstone-i futamon, és persze az 1990-es, csodás formájú Ferrari 641/2 oldalra kihelyezett visszapillantó tükréről...

Karcsi egyik legjobb barátjától tudom, hogy a kolléga úr ifjúkorában konkrétan belázasodott, amikor a hétvégi F1-es futam közeledett, amit ő - lévén tősgyökeres dunántúli és a pannonhalmi bencés gimnázium eminens tanulója - élőben követhetett az ORF-en, Heinz Prüller szakértő kommentálásában. (Mázlista! Nekem, ott a "keleti végeken" legfeljebb a csehszlovák kettes jött be - de azon nem adták a Formula-1-et...)

Méhes kolléga Berthierville-ben, a Gilles Villeneuve Múzeum bejárata előtt. Ugyanez a "Salut Gilles" felirat olvasható a montreali F1-es pálya rajt/célvonalán is. (Fotó: MK)

Amikor 2001-ben eljutottam Montrealba, a Kanadai Nagydíjra, utána ódákat zengtem róla Karcsinak. Azóta többször említette, hogy el kéne utaznunk még egyszer Montrealba, de csak úgy, ha kiruccanunk Berthierville-be is, hogy tiszteletünket tegyük Gilles Villeneuve sírjánál. Úgy alakult, hogy én nem tarthattam vele, de Karcsi 2007-ben kiment Kanadába, hogy megvalósítsa kölyökkori álmát, a saját Canossa-járását. Idén pedig eljutott Zolderba is, ahol Gilles egy végzetes félreértés következtében életét vesztette 1982. május 8-án.

A kör körbeért

Azt, hogy félistenként imádott autóversenyzőm, Gilles Villeneuve meghalt, 1982. május 8-án, este nyolc óra tájban tudtam meg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium kollégiumának III. emeleti hálójában. Ekkor rontott be az ajtón Rebi Jóska, aki rendszeres Híradó néző volt, és látta a sporthírekben, amit felém üvöltött:
- Meghalt a Villeneueve!
(Lábjegyzet: Gilles Villeneuve hivatalosan 21.12 órakor hunyt el a leuweni kórházban; de épp most tudtam meg, hogy voltaképp a pályáról őt elszállító mentőautóban halott volt, mivel gyakorlatilag a klinikai halál állapotába került a karambol pillanatában.)


Gilles csak egyféle üzemmódot ismert: mindig 110%-osan hajtott! Itt éppen a rakoncátlan Ferrari 126CK Turbo betörésén munkálkodik Monzában, 1981-ben

Akkor Szaniszlótól kértem egy darab fekete bársonyszalagot, ami divatos volt, vékony nyakkendőként is használták, például ő is; én nem. De most kellett, mert egy öt centis darabkából szép kis masnit hajtogattam, és egy ziherejsztűre tűzve viseltem a köpenyemen egészen a tanév végéig. Fekete tussal rajzoltam egy csodás Villeneuve-portrét, és a délutáni stúdium unalmas perceiben nézegetve töprenkedtem a sorson, mért is ilyen kegyetlen – elsősorban velem...

Két dolgot építettem be lassacskán álomvilágomba: ha Gilles-lel már soha nem találkozhatok, két zarándokutat kell tennem életem során. Eljutni a sírjához a kanadai Berthierville-be, és Zolderba is, ahol életét vesztette. Mondanom sem kell, hogy 17 évesen, még Leonyid Brezsnyev uralkodásának évében erre mennyi esélyem volt – de hát mire valók az álmok, ha nem erre?

És bizony csak erősen kell álmodni, bármi sikerülhet.

Villeneuve halálának 25. évfordulóján, 2007-ben, a Kanadai Nagydíj utáni napon, június 11-én beültem a bérelt Fordba és elindultam Trois Riviéres irányába. Hamarosan egy teljesen jellegtelen kanadai kisváros főutcájára kanyarodhattam le, mégis szinte rosszul voltam az izgalomtól. A Gilles Villeneuve Avenue-n gurultam, és minden egyes fára és szemeteskukára úgy néztem, mint ami még látta Villeneuve-öt.


A Villeneuve-család síremléke a berthierville-i temetőben. Gilles temetésén szinte az összes akkori F1-es pilóta részt vett. Karcsi ide ásta el annak a bizonyos fekete szalagnak az egyik felét (Fotó: MK)

A GV Múzeumban igencsak megörültek nekem, amikor megtudták, milyen messziről jöttem, és az őrök főnöke, Belhoumour úr (muris egy név, nem? „Jó humorú”…) mellém adta kísérőnek Gaëtant, egy hatvan körüli férfiút, aki ugyan alig tudott angolul (én meg semmit franciául), de az ÜGY egynyelvűvé kovácsolt bennünket. A temetőben, a sírnál izzó napsütésben álltam, és tényleg azt gondoltam, hogy akkor most beteljesedik valami, ami nem is feltétlenül az én érdemem, hanem a Nagy Elrendezőé.

A kis bársonyszalagot, amit minden költözésnél, hányattatásaim során megőriztem, kettévágtam, és a fekete szövetdarabka felét beástam a fekete sírkő tövébe. Villeneuve és én találkoztunk.

Aztán eltelt három év. Gilles 2010 januárjában lett volna 60 éves. Amikor kiderült, hogy idén ősszel Essenbe utazom, tudtam, mi dolgom lesz „arrafelé” – túl azon, hogy meglátogatom az idei német kulturális fővárost. Zolder csak 100 kilométerre van onnan.

És ugyanúgy, mint az első alkalommal, egy futam utáni hétfőn, a hónap 11. napján elindultam. Zolder ugyanolyan álmos kisváros, mint Berthierville, de ahogy áthaladtam a csodás őszi napfényben leveleiket pergető fák alatt, most is csak az jutott eszembe: ezek a fák még látták Gilles-t...


A tetthely: a régi sikán a zolderi pályán, ahol a Ferrari pilótája életét vesztette, és amely mellett most a Villeneuve-emlékmű áll (Fotó: MK)

Walter Goossens, a pálya marketing-igazgatója fogadott, kicsit eltársalogtunk múltról, jövendőről. Arról, hogy a korábbi menedzsment ellenezte a Villeneuve-kultuszt, mondván, a halála által negatív érzések kapcsolódnak Zolderhez; de most már másképp gondolják, és az épülő múzeumukban külön helyet akarnak szentelni az elhunyt kanadainak 2012-től.

Aztán Walternek dolga volt, kezet ráztunk.
- The track is yours! – mondta. Már ebbe beleborzongtam.



És a boxutcán keresztül nekivágtam. Olyan izgatott voltam, hogy az első kör során nem is vettem észre az emlékművet. Gyerünk, még egyszer. És akkor bevillant a kép, ahogy a tévéből, aztán meg a youtube-felvételekről ismerem, hiszen ezerszer láttam, önkínzó módon: jön a Ferrari lefelé a lejtős részen, a buxutca mögötti egyenesből kilőve (most már tudom...). Nekiütközik Jochen Mass Marchának, felemelkedik, majd eltűnik a képernyőről, hogy két másodperc múlva ismét megjelenjen, szinte rázuhanva a kanyarba érkező Marchra. A lassításon látszik csak, hogy Gilles fehér overaljában ekkor repül ki a roncsból és zuhan a pálya túloldalára, a második dróthálósor tövébe.

Kicsit átépítették az s-kanyart, ma már élesebb, tagoltabb. De határozottan fel lehet ismerni a helyszínt, és a félelmetesen csöndes, napfényverte aszfalton állva csak arra tudok gondolni, hogy most lesz kerekké valami az életemben.


Gilles-t annyira izgatták az új turbómotorban rejlő lehetőségek, hogy gyakran még ebéd közben is a kocsiról diskurált Mauro Forghierivel, a Ferrari motor-gurujával. Villeneuve mellett a felesége, Joanne

Az a hely, ahol Gilles teste földet ért, most az új FIA-előírások miatt korláttal van beépítve. Az emléktáblát ezért ettől úgy 15 méterre, egy cserjés részen helyezték el halálának huszadik évfordulóján, 2002-ben, a Genkben működő Ferrari Club kezdeményezésére.

Akkor jön a rémisztő felismerés: nem lelem a bársonyszalag másik felét, amit ide kellett volna elásnom! Hirtelen magamba nézek, haza, hol is volt utoljára a kis tok GV fényképével és a fekete csíkkal. Látom magam előtt az otthoni előszobai polcot, és miután minden létező helyet átkutattam a kocsiban és a cuccaimban, tudom: otthon maradt. Először végtelen keserűséget érzek, de aztán valamiféle megnyugvást: lehet, hogy így kellett lennie. Az, hogy itt állok, mindennél többet ér.

Visszaballagok az aszfaltra. Felnézek a kanyarba, és mint egy délibábot, látni vélem a 27-es Ferrarit, ahogy őrült tempóban érkezik lefelé. Pontosan tudom követni a szememmel, mi történik. Ott állok, teljesen biztos, hogy azon a ponton, ahol a 126C2 elemeire esve, kissé füstölögve végre nyugalmi helyzetbe került.

Sehol senki. Csönd van. 13.53-at mutat az órám.

Eljött az idő.

Méhes Károly

53 komment

Címkék: történelem ferrari f1; gilles; villeneuve; zolder;berthierville;múzeum; kanadai gp; montreal; méhes; simon; história;

A bejegyzés trackback címe:

https://f1cirkusz.blog.hu/api/trackback/id/tr542373497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geekay 2010.10.15. 11:43:51

Huh. Kissé elérzékenyültem, miközben végigolvastam.
Kicsit megnyugodtam, hogy rajtam kívül is létezik még szentimentális ember. És ráadásul mindketten imádjuk a Formula-1-et.
El tudom képzelni, milyen fantasztikus élmény lehetett.

Real Simon says 2010.10.15. 11:56:50

@Geekay: minden szavaddal egyetértek! Remek írás... nem ömlengős, nem csöpögős, hanem az IGAZI rajongás (és megnyugvás) szól belőle. Lájk!

Real Simon says 2010.10.15. 11:58:52

Egyébként Gilles az alsó képen az akkor hat-hétéves fiacskájával, Jacques Villeneuve-vel látható. A blog.hu furcsa szövegelrendezése miatt nem tudtam beleírni a képalába.

Sünmami 2010.10.15. 12:03:44

István. Irigyellek hogy ilyen mély érzésű barátod van. Nem tudok hozzászólni az íráshoz, mert nem lehet, annyira szép!

PRMaya 2010.10.15. 12:13:16

Jó lenne egyszer hasonló élményekről beszámolni... :)))

Real Simon says 2010.10.15. 12:23:30

Nekem végig egy mostanában, a rádiókban sokat játszott (zene)szám járt az eszemben: "Never give up - it's such a wonderful life!"
Gilles per Sempre! Gilles, Forever!

PRMaya 2010.10.15. 13:04:39

@Real Simon says: Például egyszer elmennék Vantaa-ba, elidőznék a Häkkinen téren, aztán megebédelnék az Alun Grilliben.
Utána persze "átugranék" Espoo-ba, hogy meglessem, hol nőtt fel a másik nagyon nagy kedvencem... :)

Sferrari 2010.10.15. 15:02:39

Erre tényleg nem lehet mit írni jó volt olvasni :)
Kicsit hasonló érzésem volt amikor Schumi visszavonult és már azt hittem soha nem látom élőben versenyezni, és unalom űzésként olvasgatva a helyi média internetes változatát ezt olvasom "Schumacher a Pannónia ringen motorozik" tőlem alig 20 km-re. Kocsiba be és már a pályán is voltam :D

Real Simon says 2010.10.15. 15:51:24

@PRMaya: na jó, de ez eddig csupa feltételes mód!:) Károly ott volt, megcsinálta a fotókat és megírta az élménybeszámolót. Ha megcsinálod te is a Vanta-Espoo túrát, fotózol és megírod (segítek), neked is biztosítok helyet és teret az SzC_blogon! Áll az alku?

Real Simon says 2010.10.15. 16:27:34

@Sünmami: Még egy fontos dolgot kihagytam. Karcsi barátom hétfőn délben keveredett ki a zolderi pályára (ma, ugye, péntek van). Még kedden este is azt írta sms-ben: "Az a délibáb valódi volt. Még mindig a történtek hatása alatt vagyok." Ezt nevezem én RAJONGÁS-nak, tiszta, irigylésre méltó, szent rajongásnak.

Sünmami 2010.10.15. 18:10:46

@Real Simon says: István. Nem volt véletlen az a mondatom amit az üzenőfalra kiírtam a blog megosztás mellé. Én ezt a fajta rajongást tisztelem, másfélét nem. Emiatt egy "barátságnak" hitt kapcsolatom törlődött a héten. De ez a cikk is biztosított arról, hogy jól döntöttem.

Sünmami 2010.10.15. 18:26:28

Maya! Nyerni fogok és finanszírozom az utat, csak végre láthassak tőled egy cikket!!!

Sferrari 2010.10.15. 18:51:15

@Sünmami: Mennyi mindent kell már ebből a nyereményből finanszíroznod :D
Ha én nyerek is szponzorálnám az utat, de hogy ne legyen sértődés szerintem egy kisbusznyi ember csatlakozna hozzád ismerőseim közül :)

F-1 brazen 2010.10.15. 19:23:35

Ehhez a cikkhez semmit sem lehet hozzá tenni, de elvenni sem belőle. Tanulni viszont igen....úgy hívják, rajongás. Nagyon köszönöm!

dp27 2010.10.15. 20:01:08

Bizonyos szempontból nehéz mit írni erre a cikkre. De tisztán megmutatja, hogy mi hiányzik a mai F1-ből és talán az emberek nagyrészéből is. Egy ilyen írással "kiállni" több mint bátorság manapság. Szinte mindent áthat képmutatás, nehéz őszinte környezetbe csöppenni. Károly írása Gilles-re emlékeztet. (Noha soha nem láttam versenyezni, csak a halála után tudtam meg h ki Ő.) Gilles is bizonyos szempontból egyszerű volt:kérdésekre tiszta válasz, versenyek alatt harc a győzelemért. Nem sok karakter, de a lényeg benne van. Nem? Valahogy a tiszta válaszok sose elég színesek hogy felfigyeljenek rájuk. A másik közös vonásuk: a tűz. Nekem a mai F1ből pont ez hiányzik. Senna halála óta szinte semmi nyoma. F1 internátusban nevelt gyerekek nyomják a PR dumát, h mindenkinek jó legyen. És ez a patikai tisztaság a versenyzésükben is visszaköszön. De Gilles mindig adott pluszt - teljesen mindegy volt, hogy az első vagy tizenötödik helyért harcolt. Mindig szenvedély vezérelte, de ennek ellenére tisztelték mert fair volt. Ilyen ez a cikk is. Egyszerű, fair, tiszta, szenvedéllyel teli. Gilles büszke lehet a rajongójára!

dp27 2010.10.15. 20:08:40

Még annyit, hogy az elmúlt 2 hónapban ez kb. a 4. olyan cikk ami teljesen őszinte és ad valami pluszt. Remélem lesz még pár hasonló a jövőben, ilyen kaliberű és mélységű emberektől.
Túl sok ne, az már nem lenne hihető. ;)
Hátha közben az F1-be is visszaköszön valami plusz...
(Bocs, az előbbi kommentet véletlenül kétszer küldtem el!)

Real Simon says 2010.10.15. 21:00:51

Köszönjük, srácok! Most már elmondhatom, hogy a másik helyen, ahová szoktam publikálni (és ahol mindig exkluzív dolgokat szoktam megjelentetni) nem lelkesedtek az ötletért, hogy egy ilyen jellegű anyagot jelentessek meg. Úgy tűnik, helytelenül ítélték meg...

zevilaga 2010.10.15. 22:10:37

Karcsi, le a kalappal. Teljesen átéreztem az őszinte tiszteletedet Gilles irányában. Csak tudom hogy nagy versenyző volt, de nekem nem jelent sokat, hiszen csak 5 éves voltam amikor meghalt. De a cikk fantasztikusan jó lett.
Hasonló fanatikusok vannak a világban, csak nem tudják így megfogalmazni a tiszteletüket. Hasonló rajongók kéznyomát láttam Imolában ahol Senna élete véget ért. A pálya körül mindenütt Senna feliratok, S-logók, stb. De nem ez a különleges. Hanem az, hogy pályától 10 km-re egy kis hídnál megálltam khm... körülnézni, és a híd lábánál, ott ahol senki sem látja egymás mellett volt egy tenyérnyi Gilles 27 meg egy kicsivel nagyobb Senna Siempre tag. Ki tehette ezeket oda? Nemtom, de rajongó volt.

Sünmami 2010.10.16. 08:11:18

@Sferrari: Ismerőseim szerinte azért nem fogok az életben soha nyerni, mert mind szétosztanám:) De állom a szavam, irányodba és Maya felé is....ha mégis:)

Sünmami 2010.10.16. 08:17:37

@Real Simon says: Azon túl hogy jó helyre került ez az írás, részedről remek P.R. is volt. Azt hiszem jövő héten körülnézek egy könyvesboltban, hátha megint ráakar esni a fejemre egy szimpatikus darab:) De ugye nem haragszol ha most ez nem S.I. könyv lesz?:)

Leadfoot 2010.10.16. 12:10:55

Jó, hogy rajtam kívül is vannak ilyen mérhetetlenül szentimentális emberek.

Autopeti 2010.10.16. 14:51:45

Sok pilóta sajnos csak akkor lesz igazi legenda, miután meghalt. Hogy ez Gilles esetében is igaz-e? Nem tudom megmondani, de a felvételek róla lélegzetelállítóak.
Amikor pár éve Zolderben rendeztek Cart futamot, rögtön összekapcsoltam a pályát Gilles-el. Elkezdtem keresgélni azt a kanyart,amit a youtubon lévő felvételből ismertem. Pár kör után felismertem a pontot, bár a mostani kamera kissé többet mutat a vonalvezetésből, de hamarosan sikerült elvonatkoztatnom a zavaró újabb kanyartól és tisztán felismerni véltem a helyszint.
Éppen ezért nagyon ismerős gondolatokat tartalmaz a cikk, amihez ezennel gratulálok!

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2010.10.16. 14:52:07

Bazmeg szájmon, kurvajó lett a poszt!!!
Hol voltatok eddig??
Salute Nigel!!

Jay350i 2010.10.16. 15:47:39

Gratulálok az álmodhoz, illetve annak megvalósulásához.

Nekem is van egy hasonló, én jövőre Henri Toivonen és Sergio Cresto halálának helyszínére szeretnék eljutni corsicára, annak 25ödik évfordulója alkalmából és gyertyát gyújtani.
Az összes rali-pilóta közül az ő párosukat tisztelem a legjobban. Nyugodjanak békében.

tettike 2010.10.16. 15:47:39

Nagyon-nagyon tetszett a cikk, magam is nagy F1 rajongó voltam és vagyok. Igazi fanatikus Senna idejében voltam, mindent gyűjtöttem vele kapcsolatban, naplószerűen írtam minden futamáról, helyezéséről, stb. Nagy űr volt a halála, sokáig senkiért nem tudtam úgy lelkesedni. Mára Alonsó lett a nagy kedvenc, de Sennát azért nem tudja senki megközelíteni. Villeneuve is nagy kedvencem volt, később nagy imádattal néztem a fiát, Jacquest is, szurkoltam, hogy jól szerepeljen, és ő méltó is lett a híres apához. Nekem is legnagyobb vágyaim között szerepel, hogy leróhassam kegyeletemet Senna sírjánál, talán egyszer valóra is válik. Minden tiszteletem Méhes Karcsié, aki véghezvitte nagy álmát. Nagyon szép cikk volt, köszönöm.

Real Simon says 2010.10.16. 16:08:05

@feketenap: Szevasz, ismeretlen ismerős! :) Örülök, ha tetszett a cikk! Hogy hol voltunk? Hát, ugyanitt, már lassan 1 éve! De a jövőben kereshetsz a motorsportal.hu-n is (MSP/SzC_blog). Várom a kommentjeidet! Nigel Forever!!

EMU 2010.10.16. 16:16:09

Így rajongani csak férfi tud. Gratula a poszthoz, szép.

fafej 2010.10.16. 17:20:14

De örülök,hogy van aki emlékszik még rá...James Hunt '79-es visszavonulása után lett a kedvencem Gilles. vakmerő,gyors,jóképű- imádtam.
A sors iróniája,hogy Didier Pironi,a nagy vetély- és csapattárs,akivel a világbajnoki címért fej-fej melletti versenyben volt (és mellesleg ki nem állhatták egymást),3 hónap múlva szintén súlyos balesetet szenvedett hockenheimi futamon,és vége lett F1-es karrierjének. Isten büntetése?...

Autopeti 2010.10.16. 17:52:22

Most szerintem Kubica mutat olyan teljesítményeket, mint anno Gilles.
Vettel is gyors, de ő csak egy német pénzből betanított gép hatását kelti,aki sokszor hibázik.
Schumachert mindig is szerettem, de egy idő után rájöttem, hogy a mezőny közepéből csak nagyon nehezen tud előrekerülni, azaz ha nem klappolt minden és nem az élen autózott, kevés emlékezetes előzést produkált.
Szóval a Gilles-éhez hasonló produkciókra ma Kubicát, esetleg Lewist tartom alkalmasnak.

Pajkos kisdömper 2010.10.16. 18:12:20

Ha esetleg érdekel valakit.Idén tavasszal Citroen találkozó volt Zolder-ben,Mi is ott voltunk 4 autóval.És talán állhattunk ott ahol Gilles......
Itt lehet megtekinteni a fotókat:
kuksi16v.multiply.com/photos

A piros Bx az enyém:)

Pajkos kisdömper 2010.10.16. 18:15:47

@Pajkos kisdömper: Ja,és marha nagyot tudtunk versenyezni a pályán,nem volt limit!Bár sokan nem tudták,akinek tudtam,elmondtam mitől
van hirneve a pályának.Szegény autóm olyat kapott,mint soha életében.....

TSiga · http://alfaamore.hu 2010.10.16. 20:09:45

Én ugyanilyen érzelgős vagyok. A Tamburello kanyarba én is vinnék virágot Senna emlékművéhez. A sírjára is tennék Sao Pauloban. Ott van ugye még Fangio, Ettore Bugatti, Ascari...

Mr.MehesKaroly · http://forma-1sztorik.blog.hu 2010.10.17. 13:02:21

Köszi Mindenkinek, aki üzent. Jó, hogy az ember nincs egyedül a "bolondériájával" - bár ezt azért lehetett sejteni...

dp27 2010.10.17. 15:52:10

@Mr.MéhesKároly: Klub alapítás? :)
(Félig viccesen, félig komolyan kérdezem.)

Mr.MehesKaroly · http://forma-1sztorik.blog.hu 2010.10.17. 18:41:49

@dp27: GV Klub? Nagyon benne vagyok. Létre lehetne hozni egy hatalmas archívumot, amit el lehet érni, az össze fotóval (mindegy, milyen méretben, minőségben). És sztorik, emlékek - akiknek van...

dp27 2010.10.17. 20:00:41

@Mr.MéhesKároly: Ilyesmire gondoltam. Weboldal, regisztrált tagok, éves 2-3 közös esemény. Egy kis plusz összetartás az alap F1 bolondérián belül.
Ha nagyon beindulna közös kanadai nyaralás.

Real Simon says 2010.10.17. 20:12:13

Én egy Mansell-klubot szeretnék! :) Meghívjuk az öreg Nigelt, meséljen már kicsit a monacói fehér csíkra hajtásról, az adelaide-i durrdefektről, az estorili tolatásról, meg a phoenixi falnak csapódásról...

dp27 2010.10.17. 20:27:28

A GV klub esetében ez bizonyos nehézségekbe ütközne... De ötletem van bőven és szerintem Karcsinak is! DE nincs poén lelövöldözés. :) Majd kitárgyaljuk privát fórumon és ha lesz vmi belőle az itt lesz tudatva.
Amúgy én is azokat kérdezném Il Leone-tól amiket írtál. Főleg a monacoi fehér csíkot. :) Talán még Chapmanről, De Angelisról.

Mr.MehesKaroly · http://forma-1sztorik.blog.hu 2010.10.17. 21:54:46

@dp27: Mansell ellen sem tiltakozom, elvégre első ferrari futamát ő is 27-essel nyerte! A 2000-es albumomhoz ő írta az előszót, rögvest beleegyezett (Derick Dino Allsop közvetített - István, biztos emlékszel rá!), még egy kézzel írt-rajzolt üdvözletet is küldött az öreg Red Five!

fafej 2010.10.17. 22:17:46

@Real Simon says:
A Hungaroringen elszállt kerékanyáról...:)))

Mr.MehesKaroly · http://forma-1sztorik.blog.hu 2010.10.17. 22:54:17

Képzelem, elszállt ott egy k.anya is...

dp27 2010.10.18. 06:27:27

@Mr.MéhesKároly: A kérdés itt inkább a dologra rászánható idő. Egyre mindenképp tudok szakítani és ha választani kell GV legyen. Meg van hozzá némi anyagom is.

2,5mach 2010.10.18. 12:12:02

Megkönnyeztem a post.
Én Sennával voltam igy, nekem Ő volt az Isten. Én is a kollégiumban hallottam a halálhírét.

Real Simon says 2010.10.18. 16:56:55

Senna halálhírét egy Republic koncert előtt hallottam. Nem kedveltem (Manselles voltam), de nem akartam elhinni. Nagyon nem örültem neki.

Mr.MehesKaroly · http://forma-1sztorik.blog.hu 2010.10.18. 21:01:31

Most már rég volt halál a F1-ben, hála az égenek, de amikor én kezdtem (1975), évente volt 1-2. Tényleg úgy érezte az ember (pedig még csak gyerek voltam, de nagyon lelkes), hogy egy nagyon közeli hozzátartozóját, majdnem a rokonát vesztette el... Csak akire emlékszem: Pryce, Pace (két hét különbséggel), Peterson, GV, de Angelis. És még azok is, akik később, a F1 után vagy más szériában haltak meg, nagyon megviseltek (Stommelen, Winkelhock, Gartner, Bellof...).
Száguldó cirkusz