Azt számolgattam, hogy idén jubilálok Monzában: most vagyok tizedszer az európai autósport bölcsőjében. Talán nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelent, mert a Hungaroringen kívül ez az a pálya, ez az a hely, amihez a legtöbb emlékem fűződik.
Elõször 1999-ben jártam az autóversenyzés olaszországi szentélyében, aztán megszakítás nélkül még hatszor tettem meg az 1000 kilométeres, kocsival meglehetősen fárasztó, de mindig várakozással (hazafelé pedig élményekkel) teli utat Milánóba. Egyszer megfújták az autónkat is – szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem tolvajok, hanem a carabinieri (a helyi csendőrség) szállíttatta el, mert állítólag rossz helyen parkoltunk. az olaszoknál vannak érdekes szabályok
Rogosz Peti fotós barátom a megmondhatója, milyen szomorúak voltunk, hogy a jó elõre betervezett pizzázás elmaradt. Elmaradt, mert ki kellett fizetnünk az akkor 100 német márkás elszállítási díjat a „lopós kocsit” vezetõ uraságnak. Pedig ha látta volna, milyen kedvesen mosolyogtam a szebbik lányára, (szinte) mindent bevetve az összeg barátságosabbá tételére…
Aztán itt voltam 2006-ban, amikor egy Michael Schumacher nevû, örökkévalónak, elpusztíthatatlannak hitt legenda az utolsó gyõzelmét aratta a tifosók õrjöngõ tengerében, a Ferrari hazai pályáján. Amikor a dobogón maga mellé húzta a másodikként befutó Kimi Räikkönent, és ott voltam tíz perccel késõbb a sajtótájékoztatón, ahol egy tût nem lehetett volna leejteni, mert ott jelentették be, hogy az élõ legenda az év végén visszavonul, és a Jégember váltja Michaelt a Ferrarinál.
És itt voltam 2008-ban, amikor Sebastian Vettel azt a máig felfoghatatlan, szinte megmagyarázhatatlan gyõzelmet aratta a Toro Rossóval, a szakadó esõben.
Sebastian Vettel olasz rajongói körében. Pedig még nem is a Ferrari versenyzője... (Foto: Red Bull)
A Parco Reale di Monza fái már ismerősen integetnek, és kis túlzással meg tudnám mondani a környező települések – Brugherio, Vedano al Lambro, Sesto San Giovanni és persze Lesmo, amirõl a pálya északi kanyarjai a nevüket kapták – buszjáratainak számát. Ismerősek a fiatal rendõrnõk és rendőrök, akik jóindulatúan a másik irányba fordítják a fejüket, ha egy „bunkó újságíró” a balra kanyarodó sávban előzi végig a kocsisort, hogy időben bejusson a belső parkolóba a lehetetlen tumultus kellõs közepén. Na ja, matricával a szélvédõjén könnyen király az ember a Királyi parkban.
Szóval, Monza, újra itt vagyok! Ezúttal lazára vettük a figurát, csütörtök délben indultunk Budapestről, újságíró kollégámmal (akivel anno együtt voltunk szem- és fültanúi a Schumacher-Räikkönen vezércserének), ő viszont sajnos nem kapta meg erre az évre az akkreditációt.
Ez egy érdekes történet, érdemes kitérni rá néhány pillanatra. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor még dübörgött a gazdaság és ugrásra készen állt a Pannon puma, az FIA közel 400 újságírót akkreditált egy-egy versenyre. Manapság, amikor a megszorítás az új jelszó, és a kiadók már a benzinpénzt sem hajlandóak kifizetni a megszállott, utazni, hitelesen tudósítani, dolgozni vágyó firkásznak (a szállás, meg a 120 eurós internetbérlés költségeiről nem is beszélve), örülnek, ha 250-en összejönnek egy futamra. Ebből 100 az állandó belépővel rendelkező, ún. piros kártyás kolléga.
Szóval, ennek a 250 embernek – írd és mondd – 75 darab matricát nyomtatnak, Matteo Bonciani, az FIA sajtófőnöke szerint ennyit hagyott jóvá a Formula One Management (FOM), amely, ugyebár, Bernie Ecclestone impériuma. Ily módon szinte garantált, hogy mire a magyar újságíró egész éjszakai vezetés után, elcsigázottan, másnapos borostával péntek délelőtt odaér az akkreditációs központhoz, a kedves recepciós hölgy mosolyogva tárja szét a karját: „Sorry, az összes matricából kifogytunk!”
Márpedig matrica nélkül még a Királyi parkban sem lehet királykodni (lásd fentebb). Mit lehet erre mondani? Legközelebb keljek fel korábban? Esetleg költözzek ide, a szomszédba?
Sergio Pérez (Sauber-Ferrari) es Felipe Massa (Scuderia Ferrari), Monza, 2011 (Fotó: Sauber)
Hogy Lénárt Attila barátom es kollégám az évről évre csökkenő újságírói létszám ellenére miért nem kapta meg az akkreditációját egy országos terjesztésű, az FIA szigorú kitételeinek mind minőségében, mind mennyiségében megfelelő autós laptól, újabb rejtély.
Arra tehát, hogy az autómat a park árnyas fái alatt, a tolvajoktól (meg a carabinieritől) biztonságban tudhassam, matrica nélkül esélyem sincs. A kollégám akkreditáció, én meg autóbehajtó matrica nélkül maradtam Monzában – tizenkét év alatt először.
De az idő csodás – mint szinte mindig Monzában –, a szeptember itt még igazi nyár (ma 30 fokot mértek, az aszfalton 42-t), a paddockban pedig a Jamiroquai énekese, Jay Kay páváskodik fekete Ferrari-pulcsiban. Különben is, pénteken két szabadedzéssel megkezdődött az Olasz Nagydíj – mi baj lehetne?
A mai két szabadedzésen a Red Bull összesen 118 kört tett meg, a Mercedes GP 113-at, a Ferrari 106-ot, a McLaren pedig csak 78-at. Mégis azt mondja Vettel, hogy „A McLaren különösen erősnek tűnik, őket kell legyõznünk ezen a hétvégén”. Valóban, a délelõtti tréning után Lewis Hamilton és Jenson Button foglalta el az első két helyet, látszólag a legkisebb megerõltetés nélkül. Ne feledjük el, hogy a McLaren hagyományosan erős Monzában, tavaly Button volt az egyetlen, aki versenyre tudott kelni Alonso és Massa Ferrarijával.
Lewis Hamilton, McLaren-Mercedes, Olasz Nagydij, Monza (Foto: (c) McLaren)
A vörösök természetesen most is győzelemre készülnek, és Massa 4., illetve Alonso 5. helye azt mutatja, hogy jó irányba haladnak. A Mercedes teljesen eltérő programmal küldte pályára két pilótáját, ennek köszönhető, hogy míg Schumacher villantott és a 3. legjobb időt autózta, Nico Rosberg csak a 22. helyen végzett délután, az egyik Virgint és HRT-t megelõzve.
Nyilvánvaló, hogy minden autóban sokkal több tartalék van, és ha a mérnökök és a versenyzõk ki tudják hozni a tartalékokat, szombaton sokkal több izgalomra számíthatunk.
62. Olasz Nagydíj, Monza. A pénteki szabadedzések eredménye
(Az 1. és 2. szabadedzés kombinált legjobb eredményei alapján)
1. HAMILTON (GB) McLaren-Mercedes 1:23,865
2. VETTEL (D) Red Bull-Renault 1:24,010
3. SCHUMACHER (D) Mercedes 1:24,347
4. MASSA (BRA) Ferrari 1:24,366
5. ALONSO (SPA) Ferrari 1:24,433
6. WEBBER (AUS) Red Bull-Renault 1:24,468
7. BUTTON (GB) McLaren-Mercedes 1:24,508
8. PÉREZ (MEX) Sauber-Ferrari 1:25,097
9. KOBAJASI (JAP) Ferrari 1:25,182
10. SENNA (BRA) Renault Lotus 1:25,325
11. PETROV (RUS) Renault Lotus 1:25,450
12. SUTIL (D) Force India-Mercedes 1:25,450
13. DI RESTA (GB) Force India-Mercedes 1:25,683
14. ALGUERSUARI (SPA) Toro Rosso-Ferrari 1:25,758
15. BARRICHELLO (BRA) Williams-Cosworth 1:26,202
16. MALDONADO (VEN) Williams-Cosworth 1:26,353
17. HÜLKENBERG* (D) Force India-Mercedes 1:26,826
18. BUEMI (CH) Toro Rosso-Ferrari 1:27,433
19. ROSBERG (D) Mercedes 1:27,492
20. TRULLI (ITA) Lotus-Renault 1:28,559
21. KOVALAINEN (FIN) Lotus-Renault 1:28,605
22. GLOCK (D) Virgin-Cosworth 1:28,804
23. LIUZZI (ITA) HRT-Cosworth 1:29,162
24. D’AMBROSIO (B) Virgin-Cosworth 1:29,622
* Tesztpilóta
Utolsó kommentek