Daniele Audetto 68 évesen a Forma-1 egyik nagy öregje, de nem csak a kora miatt. Ő volt a Ferrari sportigazgatója 1976-ban, amikor oly simának nézett ki a bajnokság az olaszok számára, és micsoda rémálom lett belőle. Erről, Alonso "gyilkos ösztönéről" és és sok minden másról beszélgettem vele a Toro Rosso motorhome-jában az idei első tesztnapon, Valenciában.

Szöveg: Méhes Károly

1975-ben Niki Lauda és a Ferrari megnyerte a bajnokságot a 28 éves Luca Montezemolo vezérletével. Aztán távozott a csapattól és ön jött a helyére. Miért?
- Luca új feladatot kapott a FIAT-nál, én meg az akkoriban nagyon sikeres Lancia csapatot vezettem. Ferrari úr megérdeklődte a FIAT elnökénél, hogy számíthat-e a munkámra. Bizonyos értelemben ez logikus lépés volt.

Audetto (balra) és Franz Tost jelenleg a Toro Rosso felemelésén dolgozik (Fotó (c) Méhes K.)

Belecsöppent a jóba a Ferrarinál is, hiszen világverő csapatot vett át, a 312 T2 sikerautó volt. Mit lehetett még tenni?
- Remek csapat volt, az igaz! Nyertünk is tovább Laudával és Regazzonival. Aztán jött Nürburgring. A második körben kereket cseréltünk Lauda kocsiján, aki nem sokkal utána karambolozott. A sisakja leszakadt a fejéről...

Ez hogy történhetett meg?
- Nem tudom, akkoriban még minden más volt és a becsapódás nagyon kemény volt. Lauda ott ült a tűzben, míg [Arturo] Merzarióék kiszabadították. Ezért nem is az égési sebei voltak a legsúlyosabbak, hanem belélegzett benzingőz, meg a műanyagok, emiatt került életveszélybe. Szerencsére a verseny igazgatója, Huschke von Hanstein régi jó barátom volt, ő mindenben segített.

Niki Lauda (a kocsiban) Daniele Audettóval diskurál egy 1976-os edzésen. Az olasz csapatmenedzser mögött a Ferrari No.2 pilótája, Clay Regazzoni hallgatózik

Mi történt a nürburgringi baleset után?
- Huschke azt mondta, Laudát Ludwigshafenbe kell vinni, mert ott van egy nagyon jól felszerelt katonai kórház az amerikai támaszpont miatt. Peter professzor vezette, akit sikerült is felkutatnunk. Nagy szerencsénk volt, mert épp nyaralni indult Taorminára, de természetesen beleegyezett, hogy küldjük Nikit Ludwigshafenbe, amint csak lehet, ő is bemegy és mindent előkészít. Kerítettünk egy katonai helikoptert, azzal szállították el. Amikor Nikit beemelték a helikopterbe, már rettentően le volt hűlve a teste, nagyon rossz bőrben volt. De beszélni tudott, megkért, hogy hívjam fel a feleségét, Marlenét, és hogy menjek el a motorhome-ba, ott van a tárcája minden iratával. Elvitték, én visszarohantam a garázsba Ermanno Cuoghival (Lauda főszerelője a Ferrarinál – a szerk.), aztán autóval sepertünk a kórházig. Ott sikerült beszélni Peter professzorral, aki azt mondta, hogy bizakodhatunk, lehet, hogy túléli. De ha tíz perccel később érünk oda, biztos, hogy Niki meghal. A tüdeje miatt, ugyanis vérmérgezése volt (a műanyagok égésekor felszabaduló gázoktól, amit belélegzett – a szerk.). Ezért kapta meg egy paptól az utolsó kenetet.

Mit jelentett telefonon Enzo Ferrarinak?
- Megkérdezte, mit csinálok épp, hol vagyok? Mondtam neki, itt vagyok a kórházban. Erre ezt közölte velem: "Nem ott van a helyed! Az orvosok valók oda. Te úgysem tudsz semmit sem tenni Nikiért. Menj vissza a pályára és ajánld fel az autót Emerson Fittipaldinak a következő versenyre!" Ferrari már előre gondolkodott, mert biztos volt benne, ha Niki meg is menekül, nagyon sokáig nem ülhet versenyautóba. De Fittipaldi visszautasította az ajánlatomat. Egyrészt nagyon sajnálta Nikit, másrészt nem akarta otthagyni az új brazil nemzeti istállót, a Copersucart. Másnap megkerestem Ronnie Petersont, aki viszont igent mondott. Utána Niki hihetetlen módon elkezdett felépülni, és amikor megtudta, hogy Petersont akarjuk a helyére hozni, nagyon begurult. Beszélt Agnelli ügyvéd úrral, aki erre felhívta Enzo Ferrarit és azt tanácsolta neki, hogy ne szerződtesse Petersont. Úgyhogy ez is rám hárult, hogy megmondjam Ronnie-nak, hogy ne jöjjön, pedig Fioranoban Coughi már előkészítette neki az autót, beállítottuk, mert jóval magasabb volt Nikinél. Szóval nem jött, ami végül is rossz döntés volt, mert ha Ronnie nálunk versenyzett volna, valószínűleg megnyerjük a bajnokságot, el tudtunk volna venni Hunttól néhány pontot.

Súlyos égési sérülései ellenére Lauda 42 nappal a balesete után újra beült a Ferrariba Monzában

Az Osztrák Nagydíjat ki is hagyták, miért?
- Szintén Enzo Ferrari döntése volt, úgy gondolta, hogy ezzel tiszteleg Niki előtt. De alapvetően ez is hiba volt, és az is, hogy aztán Zandvoortban csak egy autóval álltunk rajthoz. Ki tudja, Peterson mire lett volna képes ott? És hát Monza sem volt egyszerű történet... Ferrari még mindig nem bízott benne, hogy Niki visszatérhet, ezért végső húzásként megszereztük Carlos Reutemannt. De aztán Niki megjelent Fioranóban, még bekötött fejjel, véres szivaccsal a sisakjában, és elképesztően jól ment az állapotához képest. Monzában meg csodát művelt azzal a negyedik hellyel. [Monzában Ronnie Peterson nyert egy March-Forddal – a szerk.]

Jött a döntő futam Fudzsiban. Mit tud mesélni erről a legendás versenyről?
- Zuhogott az eső, de cefetül. Rémes volt. Ecclestone azt kérte a pilótáktól: indítsuk el a versenyt, mert különben elbukjuk a reklám- és tévés bevételeket, aztán két-három kör után nyugodtan álljatok le, el fogják fogadni tőletek, hogy túl veszélyes a pálya állapota. Niki belement és ki is állt a második körben, ahogy Fittipaldi és Pace is. De a többiek nem, és persze Hunt sem, aki vezetett és esze ágában sem volt befejezni a harcot a vb-címért. Így nyert végül egy ponttal.

Tényleg elhangzott az a híres Lauda-mondat, hogy "Az életem fontosabb, mint a világbajnokság"?
- Igen, mondott ilyesmit. És az igaz, hogy felajánlottuk neki, hogy valami műszaki hibát jelentünk majd. De nem akarta, ragaszkodott hozzá, hogy ő döntött így.

Válságtanács a Ferrarinál: Luca Montezemolo csapatfőnök (balra) és Audetto (szemüvegben) Mauro Forghieri technikai igazgató beszámolóját hallgatja 1976-ban

Enzo Ferrari mérges volt?
- Nem, nem hiszem. Ez nagyon emberi döntés volt, és senki nem tudhatja a versenyzőn kívül, milyen a pilótafülkében. Főképp, ha valakinek néhány hete olyan szörnyű balesete volt és fizikailag szenved. Nekem meg az fájt, hogy Niki úgy egyezett bele a startba, hogy két kör után vége, és ezt mások nem tartották be, gyakorlatilag becsapták. Még miután kiszállt, további két körön át figyelte, hogy vajon a többiek leállnak-e, de nem. Nagyon csalódott volt emiatt, hogy James semmibe vette az egyezséget, ezért azonnal összepakolt és távozott.    

Ön is távozott a csapattól egyetlen év után, de miért?
- Én a Ferrarinál is FIAT-szerződéssel voltam, egyszerűen elvezényeltek. Akkor indult az Abarth 131-es modellel a versenyzés, abban vettem részt, a ralicsapat igazgatójaként. Meg is nyertük a világbajnokságot 1977-ben.

De a Ferrari-kapcsolat is megmaradt, ugye?
- Bizony meg. 1977 végén Enzo Ferrari engem küldött el Montrealba, hogy beszéljek Gilles Villeneuve-vel. Jó benyomást tett rá az 1977-es Brit Nagydíjon, ahol Gilles McLarennel indult. És támogatta a Philip Morris, vagyis a Marlboro. Aleardo Buzzi, a Philip Morris európai igazgatója javasolta Ferrarinak, hogy legalább egy tesztre hívja meg Villeneuve-öt. El is utaztam, találkoztunk, és átadtam Enzo Ferrari meghívását erre a bizonyos tesztre. Meglesz a teszt, mondtam neki, és aztán döntenek, hogy szerződtetik-e. Nem, nem, felelte erre Villeneuve, előbb szerződjünk le, aztán jövök tesztelni. Meg is lepődtem, telefonáltam haza, mi a helyzet. Ferrari azt mondta, jól van, jöjjön a fiú, aztán majd ő meggyőzi, hogy előbb a teszt és csak utána a kontraktus. De végül is leszerződtette, úgyhogy amikor Japánban Villeneuve-nek volt az a borzalmas ütközése Petersonnal, amiben két ember meghalt (nem ő tehetett róla), Ferrari kicsit szívta a fogát, hogy jól tette-e, hogy leszerződtette 1978-ra. Végül nem bánta meg, sőt valóságot apa-fiú viszony alakult ki köztük.

Ha ma összefut Laudával, beszélgetne-e erről a különös 1976-os évről?
- Nagyon jó haverok vagyunk. Azt már ő is elismeri, hiba volt bíznia a többiekben, főleg Huntnak elhinni, hogy majd beáll a boxba. De végül nem bán semmit, elég kemény fickó ő ahhoz.

Mit gondol a mai Formula-1-ről?
- Más, mint az én időmben volt. Az még a romantikus oldala volt a sportnak. És hozzá tartozott a halál pátosza is. Ahogy nálunk Olaszországban mondták, a „veszély lovagjai” voltak a pilóták. Amikor úgy indult el egy verseny, hogy nem lehetett tudni, ki fejezi be és ki nem. Amikor leadták a versenyzők a feleségük, barátnőjük telefonszámát, hogy kit kell felhívni, ha valami történik... Félre ne értse, nem ezt kívánom vissza, de tény, hogy más hangulata volt az F1-nek. Ma, hála Max Mosley-nak és Watkins professzornak, olyan a pályák és az autók biztonsága, hogy gyakorlatilag minden ütközést túl lehet élni. Burti Spában, Trulli Silverstone-ban vagy Kubica Montrealban – régen ezek a balesetek mind halállal végződtek volna. Ma, hála az égnek, semmi bajuk nem lesz, ha csak valakit fejbe nem talál egy rugó, mint szegény Massát a Hungaroringen – de hát annak mekkora az esélye? Ezzel együtt a Formula-1 sterilebb, kiszámíthatóbb lett. Ettől még persze imádom, és nehezen mondanék le róla.

A balul sikerült Super Aguri-s kirándulás után Audetto most a Toro Rosso főnökének, Franz Tostnak próbál segíteni

Jósolna bármit 2011-re?
- Ez egy kaszinó-bajnokság lesz, tiszta hazárdjáték. A sok szabálymódosítás, az új gumik, az állítható szárnyak... Hihetetlen: két újabb gomb a kormányon. Hát ezek a fiúk már nem is vezetnek, hanem egy komputert irányítanak. De ez van, ezt kell szeretni. Biztos, hogy az eddigi nagy csapatok lesznek ott az élbolyban megint, talán a Mercedes is felzárkózik. Én Schumacherben is bízom. De végül az fog nyerni, aki a legtöbbet tud áldozni a fejlesztésekre. Ez már csak így van a mai Forma-1-ben.

Ha saját csapata lenne, ki szerződtetne?
- Nem is tudom... Ezt a Hülkenberget sajnálom, mutatja, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. Anélkül, hogy Maldonadót bántani akarnám, teljesen nyilvánvaló, hogy csak a pénze miatt került be a Williamsbe. Hülkenberg szerintem remek évet produkált újoncként, egy ilyen közepes autót pólusra kvalifikálni nagyszerű dolog. És lám, hiába Willi Weber a menedzsere, a venezuelai állami pénzekkel nem tudtak konkurálni.

Végül a kötelező kérdés: egykori sportigazgatóként mit vár a Ferraritól?
- Nyilván ott lesznek a Red Bull kihívói között. Az autó... nos, azt hiszem, hogy kicsit konzervatívra sikeredett. De ott van nekik Alonso, aki fantasztikus. Pont olyan, mint Schumacher volt fénykorában. Ami Massát illeti, igazából nem sok esélyt adok neki. És épp Alonso miatt. Alonsoban ott van a „gyilkos ösztön”: mindenkin átgázol. Massa meg – sajnos, vagy hál’istennek – nem ilyen.