A 2010-es Európa Nagydíj az eredmény szempontjából a Lotus Racing számára felejthetőre sikeredett, ám abban a tekintetben mégiscsak emlékezetes marad, hogy a csapat Valenciában ünnepelte 500. nagydíját.

(folytatás)

Néhány kevésbé sikeres esztendő után, az 1977-ben kifejlesztett, majd a következő szezonra szinte legyőzhetetlenné tett Lotus 79 „wing-carral” támadott Chapman. Néhány futam után egyértelművé vált, hogy az Emerson Fittipaldit váltó Mario Andretti és csapattársa, a másodhegedűsnek szerződtetett svéd Peterson közt dől el a vb-cím sorsa. A szezon végéig azonban csak Andretti jutott el, Peterson ugyanis három versennyel az idény vége előtt, az Olasz Nagydíjon történt rajtbalesetben súlyosan megsérült, és másnap a kórházban meghalt. Andretti hat futamgyőzelemmel és 64 ponttal lett világbajnok, és természetesen a csapat is újabb trófeával gazdagodott.

Mario Andretti (Lotus 79) vezet Niki Lauda Brabham-Alfája előtt az 1978-as Svéd Nagydíjon. Ebben az évben született a Lotus utolsó világbajnoki címe

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Chapmannak sikerült bőkezű támogatót találnia a Martini és az Essex bank formájában, következő két konstrukciója azonban kudarcot vallott, így a támogatók is kihátráltak mögüle. A kitűnő tervező csak későn ismerte fel, hogy a jövő a turbómotoré, ráadásul az 1981-es szezon elején betiltották a szenzációs, duplaalvázú Lotus 88-ast. Jellemző volt a többi istálló gyanakvására és féltékenységére, hogy Chapman legutolsó forradalmi újítását egyetlen szabadedzés után ítélték szabályellenesnek a Long Beach-i idénynyitón. (A turpisság az angol 'chassis' szó kétértelműségében rejlett, melynek többesszáma megegyezik az egyesszámú alakkal, így elvileg szabályszerű volt, hogy több alvázat szereljen a kocsi aljára)

Chapman utolsó nagy húzásaként hosszú távra megegyezett a John Player Special cigarettamárkaával a csapat szponzorálában, a tehetséges Elio de Angelis mellé pedig 1981-re leszerződtette Nigel Mansellt. 1982. decemberében szívrohamban elhunyt a Team Lotus alapítója, főtervezője és csapatvezetője, azaz lelke, Colin Chapman. A tragédia meghatározta az istálló jövőjét.

A következő 12 esztendőt már a folyamatos hanyatlás jellemezte, annak ellenére, hogy olyan rendkívüli képességű pilóták kerültek a Lotushoz, mint Ayrton Senna, Mika Häkkinen, vagy az akkor már háromszoros világbajnok, Nelson Piquet.

Az utcai pályák királya, Ayrton Senna 1987-ben Detroitban is brillírozott az aktív felfüggesztéses Lotus-Hondával

Senna 1985 és 1987 között volt a csapat versenyzője, és rendkívüli tehetségének köszönhetően ez idő alatt hat futamgyőzelmet ünnepelhettek. A fiatal brazil távozása után azonban hiába került a helyére az akkor már háromszoros világbajnok Nelson Piquet, a Lotus egyik utolsó találmánya, az aktív felfüggesztés sem tudta megmenteni a gárdát a hanyatlástól.

A következő két évben Piquet mindössze két harmadik helyet szerzett, a későbbi világbajnoknak, Mika Häkkinennek pedig már dobogóra sem sikerült állnia 1991-ben, illetve 1992-ben.

Az anyagi problémák szorításában vergődő Team Lotus az 1994-es szezon végén kivonult a Formula-1-ből,és akkor sokan azt gondoltuk, az egykoron patinás márka végleg a feledés homályába merül. A tradicionális brit márkának azonban megannyi kitartó és lelkes szurkolója maradt, akiknek kitartása révén a Lotus név mindörökre beírta magát a száguldó cirkusz történelmébe.

A Lotus 500 nagydíja számokban

 Forrás: statsF1.com

A világbajnoki örökranglistán még mindig negyedik helyen álló egykori garázscsapat számos rajongó szívét dobogtatja meg még ma is a világ minden táján, korosztálytól függetlenül.

Graham Hill ugrat a Lotus 49-Forddal a Nürburgringen, 1969-ben. Hill negyedik lett

Ez a legenda éledt újra 2010-ben, amikor a Bahreini Nagydíj rajtrácsán 16 év szünet után, ismét feltűnt a Lotus név, hogy Mike Gascoyne iránymutatásával, alegendás Colin Chapman szellemiségének felidézésével megpróbáljon visszatalálni a győztesek klubjába.

Ahová a Lotus kezdettől fogva tartozik.