A Magyar Nagydíj idén ünnepli 25. évfordulóját. A Száguldó cirkusz blogja úgy  tiszteleg a negyedszázados jubileum előtt, hogy feleleveníti az eddigi 24 Magyar GP történetét, a legérdekesebb eseményeket. Sorozatunk második részében a Hungaroring megépülésének viszontagságaira, valamint az első öt Magyar Nagydíjra (1986-1990) emlékezünk.

Bernie Ecclestone már 1983-ban egy „vasfüggöny mögötti” (az akkori kommunista diktatúrák egyikében megrendezendő) Formula-1-es nagydíjon törte a fejét. Eleinte Moszkvát, majd – felesége, a horvát származású Slavica okán – Jugoszláviát célozta meg merész tervével, ám mindkét helyen a vaskalapos kommunista vezetők ellenállásába ütközött. Ekkor régi üzlettársa és barátja, a Brazil Nagydíjat szervező Rohonyi Tamás figyelmébe ajánlotta Budapestet, mint lehetséges helyszínt.

Amikor Ecclestone 1983 szeptemberében először érkezett magánrepülőgépével Budapestre, a magyar vezetőknek még az is nehezükre esett, hogy eldöntsék, milyen szinten fogadják a Formula-1 urát? Valahogy sikerült összerántani az akkori állami- és sportvezetésből álló küldöttséget, amelynek tagjai azonban – szakmai tapasztalat híján – továbbra sem álltak a helyzetük magaslatán. Az első tárgyalásokra a Duna Intercontinental szállóban került sor. A tárgyalásokat vezető magyar államtitkár – biztos, ami biztos – tolmács útján rákérdezett: „Biztos, hogy itt akar Formula-1-es versenyt rendezni?” Mire Ecclestone a maga angolos udvariasságával, ám a rá jellemző határozottsággal azt felelte: „Nézzék, én a saját repülőmön, a saját pénzemen, a saját időmből jöttem ide. Ugyan, miből gondolják, hogy viccelek?” A tárgyalások igencsak tapogatózva indultak be, de amikor Bernie átnézett a szemközti Halászbástyára, azt mondta: „Uraim, a várnegyed tökéletesen megfelel a Formula-1-es futam megrendezésére”.

Ecclestone ekkor még ragaszkodott ahhoz, hogy a budapesti egy városi futam legyen, hogy a televízión keresztül meg tudja mutatni a „nyugatnak” egy szocialista ország nagyvárosának hangulatát, épületeit. A magyar illetékesek teszetosza hozzáállása miatt 1983-ban buktuk az F1-es futamot, de szerencsénkre Ecclestone 1984 júniusában ismét Budapestre látogatott. Ekkor a városvezetés már az 1936-os első Magyar GP helyszínét, a Népligetet ajánlotta figyelmébe, amire Bernie a pálya vonalának bejárása után szintén rábólintott. Elkészült a népligeti grand prix pálya terve, a biztonság érdekében azonban ki kellett volna vágni néhány fát. Ez azonban a pesti városvédők heves tiltakozását vonta maga után, így a népligeti nagydíj terve is kútba esett.

Kezdett fogyni Ecclestone türelme. A száguldó cirkusz utazó nagykövete leszögezte: legközelebb csak akkor hajlandó hazánkba utazni, ha a magyarok konkrét tervvel állnak elő. Ekkor lépett előtérbe Balogh Tibor, a Magyar Autóklub akkori elnöke, aki az OTSH vezetőivel együtt megszervezte, hogy Kerepestarcsa és Mogyoród között, a krumpliföldek helyén egy vadonatúj versenypályát építsenek. Persze a Hungaroring tervének is akadt ellenzője: Czinege Lajos honvédelmi miniszter, akinek kedvelt vadászterülete volt a Mogyoródi-dombság, és attól tartott, hogy a versenyautók hangja, meg a felhajtás elzavarja onnan a vadállományt…

Ilyen rázós kezdetek után valóságos csoda volt, hogy hét magyar nagyvállalat – köztük az IBUSZ, a Volán Tefu, a Magyar Aszfalt – összefogásával, 1985 szeptemberétől kezdve, kilenc hónap alatt megépült a Hungaroring. Ez volt a „keleti blokk” első FIA-licences Formula-1-es versenypályája, amelyet egy NDK technikán alapuló Forma Easter versennyel avattak fel 1986 áprilisában.

Piquet (Williams-Honda) vezet Senna (Lotus-Renault) előtt az 1. Magyar Nagydíjon, 1986. augusztus 10-én a Hungaroringen. A sikán magas rázókövei egy letűnt korszakot idéznek... (Fotó (c) DPPI)

Az első Magyar Nagydíjra 1986. augusztus 8-10. között került sor. A Három forrás völgyében 4,014 kilométer hosszan kanyargó, technikás Hungaroringen Ayrton Senna (Lotus-Renault Turbo) érte el a pole pozíciót (1:29,450 perc). Mellőle Nelson Piquet (Williams-Honda) várta a rajtjelzést, mögöttük sorakoztak a korszak nagyjai: Nigel Mansell (Williams), Alain Prost és Keke Rosberg (McLaren-TAG Porsche), Gerhard Berger (Benetton-BMW) és persze a Ferrarik, Michele Alboreto és Stefan Johansson vezetésével. Prost nálunk ünnepelte a 100. GP-részvételét, de nem sok örömét lelte a versenyben, elektronikai hiba miatt korán kiállt a 3. helyről. Sennával egyedül Piquet tudott lépést tartani, aki a 62. körben, a célegyenest követő első kanyarban szinte keresztbe állva előzte meg a Lotust az elsőségért. Az első Formula-1-es Magyar GP-t tehát Nelson Piquet nyerte, Senna lett a második, a gatyarohasztó kánikulában lefutott 76 kör végére elcsigázott Mansell körhátránnyal a harmadik. Az esemény hatalmas siker volt: több mint 200 ezer néző látogatott ki a poros, homokos, még csak normális vécékkel sem rendelkező Hungaroringre.

Kesjár Csaba a Zakspeed Turbo volánjánál. Az első magyar F-1-es pilóta három kört tett meg a Hungaroringen 1987-ben

Az 1987-es futam szintén a Williams-Honda dominanciájának jegyében telt. Mansell szerezte meg a pole pozíciót (1:28,047) Gerhard Berger előtt – a Ferrari osztrákja a maranellói gárda legjobb edzéseredményét érte el a szezon addigi szakaszában. A második sorból Piquet és Prost, míg a harmadikból Alboreto (Ferrari) és Senna (Lotus-Honda) indulhatott. Berger a rajtnál Mansellt megelőzve az élre állt, ám mivel beugrott, időbüntetés várt rá. Ezt azonban nem kellett letöltenie, a Ferrari ugyanis a 9. körben váltóhiba miatt megállt. Ezután Mansell a saját, utolérhetetlen tempóját diktálta, és majdnem egy teljes körrel vezetett csapattársa, Piquet előtt, amikor az FW11B jobb hátsó kerékanyája kilazult és elrepült. Mansell csalódottan kiállt, a győzelem Piquet ölébe hullott. Senna lett a második 37,727 mp hátránnyal, Prost pedig a harmadik.

1988 volt a turbómotorok utolsó éve a Formula-1-ben. Ez a szezon a McLaren-Honda kettősének, Alain Prostnak és Ayrton Sennának a késhegyre menő csatájáról szólt a vb-címért. Senna szerezte meg az edzéselsőséget (1:27,635), mellőle jókora meglepetésre Mansell szívómotoros Williams-Juddja vághatott neki a távnak; Prostnak csak a 7. rajtkocka jutott! A francia a versenyen hamar áthámozta magát a szívómotoros mezőnyön, Sennával azonban nem volt könnyű dolga.

Patrese (Williams-Judd) sokáig őrizte a 2. helyet Boutsen (Benetton-Ford) és bárányhimlős csapattársa, Mansell előtt az 1988-as Magyar GP-n

Egy alkalommal a célegyenesben mellé húzódott és meg is előzte Sennát, a brazil azonban még az első kanyarban visszatámadott, és megérdemelt diadalt aratott. Prost lett a második fél másodperccel lemaradva, míg harmadikként Thierry Boutsen végzett az egyre erősebb Benetton-Forddal.

Az 1989-es Magyar Nagydíj nagy újdonsága az volt, hogy átépítették a Hungaroringet: a pályahossz 46 méterrel, 3,968 kilométerre csökkent. A gyorsabb pályavonal a Williams-Renault örökifjú olasz pilótájának, Riccardo Patresének kedvezett leginkább, aki először ért körbe 80 szekundum alatt Mogyoródon (1:19,726), megszerezve a pole pozíciót Senna McLaren-Hondája előtt. Prostnak csak az ötödik rajtrács jutott, meglepetésre még a Pirelli kiváló abroncsait használó Alex Caffi (BMS Dallara, 3. rajthely) is megelőzte. Miután Gerhard Berger a hatodik, Mansell pedig a kétségbeejtő 12. rajtkockát tudta csak megszerezni, a Ferrari sikerére senki sem mert volna fogadni. Patrese sokáig vezetett Senna előtt, de a Williams hűtőradiátorának hibája miatt az 55. körben ki kellett állnia az első helyről. Berger is kiesett a Ferrarival, az élete formájában versenyző Mansell viszont megkezdte a felzárkózást.

A „Brit oroszlán” a táv felénél már a harmadik helyen haladt, Patrese kiesésével feljött másodiknak, majd négy fordulóval később egy szenzációs mozdulattal – a lekörözés előtt álló Stefan Johansson tétovázását kihasználva – megelőzte Sennát és átvette a vezetést! A verseny előtt még lesajnált V12-es Ferrari győzött a kanyargós Hungaroringen – ez volt az egyetlen alkalom a McLaren-Honda által dominált szezonban, hogy valaki élesben meg tudta előzni a brazilok világbajnokát.

Senna gratulál a győztes Mansellnek a dobogón, 1989. augusztus 13-án

A Williams-Renault még erősebben tért vissza mogyoródra 1990-ben. Ezúttal Thierry Boutsen szerezte meg az első rajtkockát (1:17,919), mellőle csapattársa, Patrese indulhatott. Az új gumikat kipróbáló McLaren-pilóták, Berger és Senna csak a második rajtsoron osztozott, míg a Ferrari menője, Mansell az ötödik helyet szerezte meg az év nagy felfedezettje, Jean Alesi (Tyrrell-Ford) előtt. Boutsen jól kapta el a rajtot, Patrese követte és érett a kettős Williams-siker. Az olasz veterán kocsija azonban a végére lelassult, így be kellett érnie a negyedik hellyel. A hajrához közeledve az agresszív Berger valósággal megtorpedózta Mansell Ferrariját a sikánnál (a dühös angol nem sokkal ezután kiállt), majd néhány körrel később Senna hajtott végre hasonló manővert Alessandro Nannini kárára. A „törésbiztos” McLarenek így elértek a célig, ám Senna hiába tapadt rá Boutsenre az utolsó 12 körben, nem tudta hibázásra kényszeríteni, így a belga rajt-cél győzelmet aratott a Hungaroringen. Patrese a végén már nem bírt Piquet Benettonjával. A pályafutása végéhez közeledő brazil 3. helye volt az utolsó pontszerzése a Hungaroringen, melynek történetébe két győzelemmel (1986, 1987) írta be a nevét.

Folytatjuk!