Vajon le lehet-e vezetni az egyes pilóták teljesítményén keresztül az F1-es csapatok stratégiai húzásait, fejlődését? Ezzel a kérdéssel kereste meg az SzC_blogot Szilágyi Győző, aki sok év óta foglalkozik stratégiakutatással, a legnagyobb vállalatok megbízásából. A strategiakutatas.hu szerkesztője arra kérte a Száguldó cirkusz blog szerkesztőjét, hogy a valóságos eseményekkel támassza alá – vagy éppen cáfolja – a diagramok sugallta képet. Az eredmény lefegyverző.

Szöveg: Szilágyi Győző és Simon István (SzC_blog)
Diagramok: Szilágyi Győző (www.strategiakutatas.hu)

A Formula-1-es csapatok komoly figyelmet fordítanak a matematikai módszerek alkalmazására. A háttérben az online beérkező telemetriai adatokat külön erre szakosodott szakemberek elemzik, komoly számítógépek segítségével. Egy-egy csapat telemetriai részlege leginkább repülésirányítási központra emlékeztet, ami pedig a futam alatt ott zajló szakmai tevékenységet illeti, az sem sokkal marad el az űrtechnikától. 

Kívülről persze nem lehet hozzáférni a csapatok telemetriai adataihoz, csak a nyilvános eredmények – estünkben a 2012-es szezon edzéseredményei – állnak rendelkezésre. A kutatás célja az, hogy kiderítsük, lehetséges-e a sport területén a külső, nyilvános teljesítmény adatokból, a csapatok és a versenyzők belső, bennfentes stratégiai műveleteire következtetni? A már létező stratégiai elemző modell, mely üzleti adatokon igen jó eredményeket produkál, vajon mire képes, ha F1-es adatokon alapul? Beleláthatunk-e a csapattársak teljesítmény-diagramjain keresztül az istállók stratégiai boszorkánykonyhájába?

Fernando Alonso stratégiai diagramja 2012-ből

Az F1 hivatalos honlapján megtalálható, nyilvános edzéseredmények kerültek be a modellbe. Azért az edzéseredmények, mert a versennyel ellentétben – ahol egy-egy technikai, vagy éppen stratégiai hiba miatt gyakran nem születik reális eredmény – az edzésen mutatott teljesítmény jelemzően hitelesebben adja vissza a két pilóta, ezen keresztül az egész csapat erősségét, vagy éppen gyengeségét.

Ezen adatok felhasználásával készítettük el az összes F1 pilóta stratégiai elemzését, a 2012-es idényre vonatkozóan. Ez után azzal a kéréssel kerestem meg Simon István autósport-szakírót és F1-szakértőt, hogy segítsen beazonosítani a modelleredményeken keresztül az egyes csapatokhoz és pilótákhoz tartozó, valós stratégiai eseményeket. István igent mondott, így lehetőség nyílott rá, hogy a strategogramokat rögtön az adott terület szakértőjével lehessen értelmezni. A valós események azonosítása alapján sokkal pontosabban „belőhető” a stratégiai modell F1-es paraméterezése.

Simon István első jó híre az volt, hogy elemzési szempontból a tavalyi versenyszezon pont szerencsés, mert kevés pilótacsere volt. A második pedig az, hogy F1-es szakmai szempontból ő is relevánsnak találta az adattisztítási módszereket. Következhetett a modell által készített startegogramok szakmai elemzése, amiben több, valós stratégiai momentumot is sikerült azonosítani.

Szilágyi Győző megjegyzése a diagramok értelmezéséhez: „10-90% határok között tekinthető húzónak egy adott stratégia. 10% alatt és 90% felett is van ugyan "élet", de abban a tartományban nem sokkal járul hozzá az összteljesítményhez. Minél jobban stimmelnek az egyes futamok a stratégiai egyenesre, annál szorosabban tartják magukat a csapatok az adott stratégiához, illetve annál kiforrottabb a stratégia.”

Sebastian Vettel és Mark Webber stratégiai diagramja 2012-ből

A Red Bull fejlesztési stratégiája

A modell sikeresen azonosította és leképezte a Red Bull fejlesztési stratégiáját, és annak időütemezését. Az F1 szakértő elmondta, hogy 2010-óta követik azt az éves fejlesztési ütemezést, amiben kb. a 12-13. futamig tart egy fejlesztési ütem, ami elér egy bizonyos szintet. Ezt követően, az idény tengerentúli szakaszánan (kb.  a 13. futamtól) egy nagyon markáns és rendszerint eredményes fejlesztés működik, ami a szezon végéig kitart. Sebastian Vettel és Mark Webber strategogramján is egyértelműen és megfelelő időpontban azonosítható ez a fejlesztési stratégia. Egy érdekes, de apró különbség van azonban a két pilóta között. A strategogramon úgy tűnik, mintha a 13. futamig tartó stratégia Vettelnél hamarabb és jobban működött volna, mint Webbernél, de ezt a szakértő nem erősítette meg, így kérdéses, hogy mire utalhat a modellben ez a kicsi különbség kettejük között.

Toro Rosso: James Key megérkezik

Jean-Eric Vergne strategogramján a 17. futam környékén kezdődően a modell azonosított egy érekes plusz stratégiai egyenest, ami az STR eredeti stratégiáján felül jelentkezett. A szakértő elmondása alapján vélhetően a modell azt a stratégiai szempontból valóban jelentős eseményt azonsította, hogy az F1 egyik nagyrabecsült mérnöke, James Key a monzai futamtól a Toro Rossóhoz szerződött, főkonstruktőrként. Valószínűsíthető, hogy a modell arra utal, hogy a csapatnál az ebből adódó eredmények a 17. futamtól jelentkeztek. Hogy miért csak Vergne strategogramján jelenik meg ez a mozzanat, és Ricciardóén miért nem, egyelőre nem ismert, ez további elemzést igényel. Talán a Key által bevezetett változtatások - bármi is legyen az - jobban "bejöttek" Vergne-nek, mint az ausztrálnak?

Jean-Eric Vergne (Toro Rosso) stratégiai diagramja 2012-ből

Egyenlőség a Williamsnél

A modell kimutatása szerint Maldonado és Senna strategogramja szinte teljesen egyforma. Ez arra utalhat, hogy két egyforma képességű pilótáról van szó, a csapat mindkettőjüket azonos stratégiával versenyezteti, és azonos támogatást kap mindkét versenyző. Megjegyzendő, hogy a modell hasonló egyformaságot mutatott ki a McLarennél is, Hamilton és Button esetében.

Bruno Senna és Pastor Maldonado (Williams) stratégiai diagramja 2012-ből

Küzdelem a konstruktőr-vb 10. helyéért

A Marussia csapatának a szezon végén – kb. a 14-15. futam környékén – világossá vált, hogy megszerezhetik a konstruktőri pontverseny 10. helyét. A kis csapatok számára ez nem elhanyagolható helyezés anyagi szempontból, hiszen az első tíz csapat komoly támogatást kap a következő idényben. Timo Glock strategogramján a 17. futamnál egyértelműen megjelenik egy új stratégiai esemény, ami vélhetően a konstruktőri 10. helyezés elérésére irányult. Hogy a csapattárs Charles Pic strategogramján miért nem jelenik meg ez a plusz stratégiai egyenes, az nem egyértelmű. Lehet, hogy csak Glock kapott valamit, mert ő volt az esélyesebb a pontszerző helyek elérésére?

A pályaismeret előnye

Charles Pic strategogramjában viszont , a 7. és a 12. futam alatt egy markáns teljesítmény-növekedést eredményező, középső stratégiai egyenes látható. Mintha ebben az időszakban valamiért jobban ment volna, mint várható volt. A szakértő elmondta, hogy Pic a GP2-ből (az F1 utánpótlás-nevelő sorozatából) nagyon jól ismeri ezeket a pályákat, ellentétben a korábbiakkal. Valószínű, hogy ezt a stratégiai momentumot azonosította a modell.

Charles Pic (Marussia) stratégiai diagramja 2012-ből

Karthikeyan, a nagy kérdőjel

Érdekes színfoltja az elemzésenek Narian Karthikeyan strategogramja. A modellel Karthikeyan a szezon java részében szinte elemezhetetlen. Mintha nem lenne semmilyen azonosítható stratégia, vagy Karthikeyan nem illene a képbe. A strategogram javarészt használhatatlan, szinte semmilyen mintát nem mutat. Egészen a 17. futamig, ami a hazai versenye, az Indiai Nagydíj volt! Ott mintha Karthikeyan magára talált volna. És Új-Delhiben nem csak hogy magára talált, de a további futamokon már kezdett rásimulni a stratégiai egyenesére, vagy kicsit gonoszabban fogalmazva, csak az Indiai Nagydíj után jött létre a stratégiai profilja, előtte nem is volt.

Nico Rosberg és Michael Schumacher stratégiai diagramja 2012-ből

Két, vagy három stratégia?

Végül még egy érdekes eredmény, aminek az értelmezését még keressük. A pilóták döntő többségénél a modell 3 önálló stratégiai egyenest azonosított. Jellemzően az egyik mindenkinél még az előző szezonban indult, és úgy kb. a 4-5. futamra kezdett igazán működni. Befolyásoló tényező lehet, hogy ekkor ért Európába (Barcelona) az F1 szezon. Szintén jellemző, hogy ez a kezdő stratégia, jellemzően a 11. futamra (Hungaroring) szinte mindenkinél megszűnt.
Viszont van hat versenyző, akinél a modell csak két stratégiai egyenest azonosított: Massa, Kobajasi, Schumacher, Grosjean, De la Rosa és Karthikeyan. Hogy nekik miért csak 2 stratégiai egyenesük van, és hogy ez mit jelent a modell értelmezésében, az a további kutatások tárgyát képezi. Reméljük, hogy a modellparaméterek további pontosításával választ kapunk erre a kérdésre is!

Kimi Räikkönen stratégiai diagramja 2012-ből

Összességében elmondható, hogy a stratégiai elemző modell célravezetőnek látszik az F1-es adatokon is. Természetesen felvetődik a kérdés, hogy mire jó ez az egész azon kívül, hogy tudományoskodik valaki múltbéli sportadatokon? Nos, a modell gyakorlati alkalmazására két lehetőség is nyílik.

Az egyik, hogy rámutat mikor indultak új stratégiák, várhatóan meddig tartanak a meglévők és a működő stratégiák mennyiben járulnak hozzá a csapat összteljesítményéhez, Miután egy nyilvános adatokból készített stratégiai „röntgenképről” van szó, talán a többi csapat stratégiai kulisszáiba is be lehet pillantani a segítségével.

A modell másik gyakorlati jelentősége az, hogy a szezon felétől már egész pontos, és egyre pontosodó becsléseket képes adni a várható teljesítményre vonatkozóan. Ez persze nem azt jelenti, hogy előre meg lehet mondani, ki nyeri a következő futamot. Csupán azt jelenti, hogy egyre pontosabban lehet megbecsülni, hogy milyen teljesítményhatárai vannak egy csapatnak, illetve egy pilótának abban az esetben, ha a továbbiakban semmin sem változtatnak a csapatnál. Ha pedig valami stratégiai szempontból mégis megváltozik, azt a modell nagyon gyorsan jelzi, és kezdődik elölről az egész stratégiai birkózás...