Nem lett igazuk a tamáskodóknak, akik azt várták, hogy Lewis Hamilton a földbe döngöli a tavaly év végén átigazolt angolt a McLarennél. Button a csapat kiváló taktikai húzásának köszönhetően – ő hajtott ki elsőként száraz pályára való abroncsokért – kiegyensúlyozott, egyenletes versenyzéssel megnyerte a szezon második futamát, megszerezve első diadalát a McLaren színeiben.
Button már az edzéseken is gyorsabb volt, mint 2008-as világbajnok csapattársa; a 4. rajtkockáról kezdhette meg az Albert parki viadalt, szemben Hamiltonnal, aki nem jutott be a Q3-ba, mivel csak tizenegyedik lett. A rajt előtt néhány perccel eső áztatta fel a melbourne-i pálya szfaltját, így mindenki intermediate abroncsokon vágott neki a felvezető körnek. A rajttól a pole pozícióból induló Sebastian Vettel mellet Felipe Massa jött el a legjobban: a Ferrari brazilja a második helyre sorolt be, a Red Bull ásza mögé. Mögöttük – ahogy az ezen a pályán lenni szokott – óriási tülekedés alakult ki, melynek során Fernando Alonso kocsija egy pillanatra összeért Button kerekeivel, a Ferrari megpördült a pálya közepén, és a 7. helyről induló Michael Schumacher csak a füvön átvágva tudta elkerülni a keresztbe álló Ferrarit. Alonso ezzel az utolsó helyre esett vissza, míg Schumacher mehetett a depóba orrszárnyat cserélni.
Néhány kanyarral odébb újabb baleset borzolta a kedélyeket. Kobajasi Kamui menet közben „elhagyta” az első szárnyát, a Sauber irányíthatatlanná vált, és a betonfal ledarálása után egyenesen átvágott a kanyarodó mezőnyön, magával sodorva a mit sem sejtő uemit (Toro Rosso) és Hülkenberget (Williams). A sok megrekedt kocsi miatt pályára küldték a biztonsági autót, amely mögött a Vettel, Massa, Webber, Kubica, Rosberg, Button, Hamilton, Sutil, Barrichello, Petrov sorrend alakult ki. Meglepően jól rajtolt tehát a két Renault: Kubica a kilencedik rajtkockáról jött fel negyediknek, míg Petrov a 18. rajtrácsról ugrott előre 10.-nek.
Az ötödik kör végén kiállt a safety car, és miközben Kubica a támadási lehetőséget leste Webberrel szemben, az ausztrál meglepte az előtte haladó Massát, ezzel ismét a két Red Bull-Renault vezetett. Az eső közben elállt, a nyomvonal kezdett felszáradni, így az volt a kérdés: vajon ki meri először meglépni a száraz abroncsokat? A McLaren kapcsolt elsőként, és a 7. körben a boxba rendelték Buttont, akit éppen megelőzött Hamilton. Alighogy visszajött a pályára, Jenson a kavicságyba csúszott, és ekkor úgy tűnt, hibás döntést hozott a gumicserével. A beharangozott újabb esőzés azonban egyre váratott magára, így amikor a többiek sorra követték a McLaren példáját, Button egyre előrébb került a listán. Vettel egy körrel később állt ki cserélni, de így is megőrizte a vezetést, mögötte azonban már Button loholt.
Alonso közben sorra hagyta faképnél a nála gyengébbeket, és a 14. körben, Pedro de la Rosa megelőzésével már a 9. helyen haladt. Schumachernek viszont nem ment ilyen könnyen: beragadt Jaime Alguersuari mögé, és a Mercedes GP sztárja hiába próbált meg mindenütt elmenni a Toro Rosso mellett, a spanyol bravúrosan védekezett, sőt, visszatámadott, így Michael megrekedt a középmezőnyben.
A vezető Vettel, Button, Kubica és Rosberg mögött Hamilton parádézott: a 17. fordulóban látványosan megelőzte Webbert, majd nem sokkal ezután a sokat hibázó (a gumijaival elégedetlen) Massa Ferrariját is. Webber elfékezte magát, így Alonso mögé esett vissza, de a 25. körben a helyi közönségtől űzött ausztrál visszavette a pozíciót a Fererari spanyoljától. Már ekkor látszott, hogy ez a verseny köszönőviszonyban sincs a bahreini szezonnyitóval, és az izgalmak egyre fokozódtak. Hamilton utolérte, majd egy csodálatos manőverrel, gázelvétel nélkül hagyta faképnél a Mercedes W01 képességének határán autózó Rosberget egy jobb-bal kanyarkombinációban.
Vettel már öt másodperccel vezetett Button előtt, amikor teljesen ártatlan szituációban kiegyenesítette az egyik kanyart, és a Red Bull megfeneklett a kavicságyban. Először vezetői hibára (elfékezés) gyanakodtunk, ám a pilóta és a csapat közötti rádióbeszélgetés visszajátszásából kiderült, hogy a bal első fék „állt be”, azaz megint műszaki hiba fosztotta meg a németet a győzelemtől. Button ezzel átvette a vezetést, amit a hátra lévő 30 körben nem engedett ki a kezéből.
Amikor Buttont leigazolta a McLaren, a szakemberek arra emlékeztettek, hogy ismét lejátszódhat a klasszikus Senna-Prost párviadal – jelen helyzetben Hamilton „játssza” Senna szerepét (gyors, kíméletlen, rámenős), Button pedig Prostét (megfontolt, a technikát megóvó, mégis gyors). Melbourne-ben pontosan ezt a szereposztást láthattuk: hiába mutatták jóval többet a kamerák Hamiltont, aki látványos előzéseivel, fékezéseivel gondoskodott a folyamatos akcióról, a végén mégis a körültekintő, a gumijaira vigyázó Button került ki győztesen a párharcból – teljesen megérdemelten.
A 31. körben Michael Schumacher hajtott ki először a második kerékcserére (a nagy hajszában hamar elkoptak a lágy abroncsok, nem bírták volna végig a távot), de a hétszeres világbajnok példáját hamarosan Hamilton, Webber és Rosberg is követte. Button mellett ebből profitált a szenzációsan védekező, hibátlanul vezető Kubica, valamint a Ferrarik is, akik nem terveztek több kerékcserét ezen a délutánon. Az utolsó 10 körre Hamilton (nyomában Webberrel) utolérte a Ferrarikat, de az angol gumijai szintén elkoptak, így nem igazán tudta veszélyeztetni Alonsóékat. Az utolsó előtti körben Hamilton minden erejét összeszedve mégis felépített egy végső támadást, ki is húzódott Alonso mellé, ám a spanyol nagyon későre hagyta a fékpontját, kiszorítva az angolt a pálya külső szélére. Hamilton reflexből visszavágott, és belülről akart bebújni a kisodródó Ferrari mellé, ám Webber elmérte a saját féktávját, és belerohant a McLarenbe. Mindketten kimentek a pályáról; Hamilton így már csak a hatodik helyre tudott bevánszorogni, míg Webber – orrcseréje után – nem lehetett elégedett a 9. hellyel.
Azt eseménydús, izgalmakban bővelkedő Ausztrál Nagydíjat így Jenson Button nyerte, aki első diadalát aratta a McLaren színeiben. Robert Kubica mindenkit (még a Renault csapatát is) meglepett nagyszerű második helyével, míg Felipe Massa – aki remek rajtjától eltekintve inkább csak a hibáival tette emlékezetessé ezt a futamot – bejött harmadiknak, Fernando Alonso elé. A negyedikként végzett Alonso azzal vigasztalódhat, hogy továbbra is vezeti a vb-pontversenyt (miként a Ferrari is a konstruktőrök között), Nico Rosberg pedig csak Hamilton és Webber ütközésének köszönheti, hogy Bahrein után ismét ötödikként intették le.
Vitantonio Liuzzi megérdemelten szerzett újabb pontokat a Force Indiának (csapattársa, Sutil már a futam elején kiesett műszaki hiba miatt), míg Rubens Barrichello régi szép napjait idézve, De la Rosát a hajrában lenyomva szerezte meg a nyolcadik helyet. Schumacher végül átküzdötte magát Alguersuarin, de a 10. helyen alighanem lesz mit magyaráznia.
Az Ausztrál Nagydíj végeredménye
Melbourne, Albert Park Circuit (58 kör = 307,574 km)
- J. Button (GB) McLaren-Mercedes 1:33:36,531 óra (197,144 km/h átlag)
- R. Kubica (PL) Renault + 12,034 mp.h.
- F. Massa (BRA) Ferrari + 14,488”
- F. Alonso (SPA) Ferrari + 16,304”
- N. Rosberg (D) Mercedes + 16,683”
- L. Hamilton (GB) McLaren-Mercedes + 29,898”
- V. Liuzzi (ITA) Force India-Mercedes + 59,847”
- R. Barrichello (BRA) Williams-Cosworth + 1:00,336
- M. Webber (AUS) Red Bull-Renault + 1:07,319
- M. Schumacher (D) Mercedes + 1:09,391
A vb állása 2 futam után:
1. Alonso, 37 pont – 2. Massa, 33. – 3. Button, 31. – 4. Hamilton, 23. – 5. Rosberg, 20. – 6. Kubica, 18. – 7. Vettel, 12. – 8. Schumacher, 9. – 9. Liuzzi, 8. – 10. Webber, 6.
Utolsó kommentek