A Hungaroring pályahossza számos alkalommal változott az elmúlt 25 év során.

Az első három évben (1986-88) még 4,014 kilométer hosszú mogyoródi aszfaltcsíkot 1989-re átépítették – levágták belőle a kettes kanyart követő hurkot – ezzel a pálya hossza 3,968 méterre változott. Az FIA biztonsági előírásainak szigorítása miatt 1998-ban sor került a célegyenes kiszélesítésére, ezzel együtt a depófal magasítására, valamint a depó területének kibővítésére. Emiatt a pálya hossza 3,972 km-re nőtt, majd a következő évtől 3,975 kilométerben állandósult. Egészen 2003-ig, amikor a célegyenest lezáró kanyar átépítésével, illetve a 12-es kanyar lesarkításával a Hungaroring elnyerte mai hosszát (4,381 km).

A Magyar Nagydíj helyszíne az egyik legtechnikásabb az idei 19 helyszín közül. A 14 kanyar kombinációjából álló mogyoródi aszfaltcsík bizonyos tekintetben hasonlít Monte-Carlóhoz, illetve kicsit Szingapúrhoz. Elsősorban lassú és középgyors kanyarokból áll a pálya, így folyamatos koncentrációt igényel, a pilótáknak egyedül a célegyenesben van lehetőségük pihenni. A rövid féktávok miatt nehéz – ám a hiedelmekkel ellentétben, mint azt az elmúlt évek példái mutatják, nem lehetetlen – előzni. Erre a legjobb lehetőség a 788 méter hosszú célegyenes végén kínálkozik, ezért az időmérő edzésen megszerzett rajtpozíció igen fontos a verseny végkimenetele szempontjából.

A csapatok a legmeredekebb szárnyállással küldik pályára a kocsikat. Nem csak azért, hogy elérjék a legideálisabb kanyarsebességet, hanem, hogy a versenygépek minél stabilabbak legyenek a féktávokon, illetve a kigyorsításoknál. Ez azt is jelenti, hogy a pilóták sokkal merészebben, agresszívabban vezethetnek. A mérnökök lágyra hangolják a felfüggesztéseket annak érdekében, hogy minél nagyobb mechanikai tapadást érjenek el. Ennek köszönhetően a lassú kanyarokban és a kigyorsításoknál sokkal kezelhetőbbé válik a kocsi.

Az egyik legnagyobb kihívást a rendszerint forró időjárás jelenti (amiben az előrejelzések szerint most kevésbé lesz részünk). A 30-35 fokos hőség rendkívül igénybe veszi a versenyzőket, az autókat és a gumikat is. Mivel a célegyenes végi hajtűkanyart leszámítva nincsenek durva féktávok, és egy körön belül csupán 14% a fékek használatának aránya, a Hungaroring kifejezetten fékkímélő pályának számít. A gumikra – a tempós 4-es (Mansell) és 11-es (Alesi) kanyar kivételével – nem nehezedik jelentős oldalirányú terhelés, ezért nem jelentős a kopásuk, és a motoroknak is jellemzően csak az alsó fordulatszám-tartományban kell dolgozniuk. Egy kör alatt 58 százalék padlógázt nyomnak a versenyzők, ami az áltagos terhelési szint alatt tartja az erőforrásokat. Így sem a fékek, sem a motorok hűtése nem jelent különösebb kihívást. Viszont a mechanikus részek megfelelő hűtése a kánikulában kiemelten fontos tényezőnek számít.

Az aszfalt péntekente még rendszerint poros és az első szabadedzéseken a versenyzők rendesen bajlódni szoktak a rossz tapadási tényezőkkel. A kvalifikációra és különösen a vasárnapi versenyre azonban már felgumizódik annyira a pálya, hogy a pilóták ne csúszkáljanak össze-vissza, és jó időket érhessenek el. A hátsó gumik gyors kopása azonban minden évben fejtörést jelent a csapatoknak.

Szöveg: K.G. / S.I.

Tech_file : Hungaroring_Mogyoród

Pályahossz: 4,381 km
Versenytáv: 306,663 km
Padlógáz: 58%
Fékek igénybevétele: közepes
Leszorítóerő: nagyon magas (10/10)
Gumikopás: közepes / magas