Vasárnap, szeptember 5-én volt pontosan 40 éve annak, hogy az Olasz Nagydíj időmérő edzésén bekövetkezett balesetben a száguldó cirkusz elvesztette egyik leglátványosabban versenyző, legvagányabb pilótáját, Jochen Rindtet.
Rindt 1942. április 18-án született Mainzban (Németország). Miután szülei életüket vesztették Hamburg bombázása során, Jochen az Ausztriában élő nagyszüleihez került, és Grazban nevelkedett. A családi fűszerkereskedés jól jövedelmezett, így Jochen megengedhette magának az autóversenyzést. Eleinte osztrák és svájci hegyiversenyeken vett részt, majd Angliába ment, hogy szerencsét próbáljon a Formula-2-ben.
Az áttörést az 1964-es London-kupa megnyerése hozta meg számára, amikor a Crystal Palace-i pályán olyan nagyságokat vert meg privát Brabhamjével, mint Jim Clark, Graham Hill, vagy Denny Hulme. Abban az évben bemutatkozhatott a Formula-1-ben is. Az Osztrák Nagydíjon indult egy Rob Walker-féle Brabham-BRM-mel, a 13. rajthelyre kvalifikálta magát Zeltwegben, de féltávnál kiesett a kormánymű hibájából.
1965-től a Cooperhez szerződött, ám három szezon alatt csak 32 pontra futotta az ő és a kocsi erejéből. Legjobb eredménye egy 2. hely volt az 1966-os Belga Nagydíjon, Spában. 1968-ban elfogadta a Brabham ajánlatát, de látványos vezetési stílusa továbbra sem hozta meg a remélt áttörést. Számos technikai probléma hátráltatta, az évad során csak 12 pontot szerzett.
Hosszú hezitálás után, 1969-re elfogadta Colin Chapman invitálását, a Lotus kettes számú pilótája lett, Graham Hill oldalán. Rindt számára taszító volt, hogy Chapman versenyautói roppant törékenyek voltak (különösen Jim Clark halála bizonytalanította el az osztrákot), ám ahhoz sem férhetett kétség, hogy a Lotus-Ford a mezőny leggyorsabb konstrukciója. Rindt 1969-ben ötször indulhatott a pole pozícióból (Hill egyszer sem), az év végén pedig megnyerte az USA Nagydíjat Watkins Glenben. Ez a győzelem szárnyakat adott neki a következő szezonra. Chapman már 1970 tavaszán elkészült a forradalmian új Lotus 72-vel, ám Rindt nem vállalta be az új kocsiban rejlő kockázatot, ezért a jól bevált Lotus 49-essel kezdte meg a szezont. Monte-Carlóban nyitotta meg győzelmi sorozatát (az utolsó kör utolsó kanyarjában tudta megelőzni Jack Brabhamet, miután hibázásra késztette az ausztrált), amit – immár a Lotus 72-t kormányozva – Zandvoortban, Clermont-Ferrand-ban, Brands Hatch-ben és Hockenheimben folytatott. A szezon első tíz futamából ötöt megnyert, s olyan nagy előnyre tett szert a Ferrari pilótáival szemben, hogy a világbajnoki cím bebiztosítása formaságnak tűnt csupán.
Az Österreichringen a Ferrarinak már 15 km/órás sebességfölényt mértek az egyenesekben, ezért Rindt a következő, monzai futam előtt úgy döntött, hogy kockáztat. Feleségének, Ninának már korábban megígérte, hogy ha megnyeri a vb-címet, visszavonul – addig azonban minden kockázatot bevállalt a nagy cél érdekében. Chapman és Rindt megegyezett, hogy a nagyobb végsebesség érdekében leszerelik az első szárnyakat a Lotusról, és a többiek szélárnyékában haladva próbálják meg a lehető legjobb rajtpozíciót elérni, hogy aztán a versenyen lépést tudjanak tartani a Ferrarikkal. Csapattársa (egyben a Lotus tesztpilótája), John Miles hiába próbálta lebeszélni Rindtet a szerinte „elvetemült ötletről”, Jochen szárnyak nélkül ment ki a kvalifikáción a szupergyors pályára.
Az ötödik edzéskörét rótta éppen, amikor a Parabolica előtti féktávon a Lotus bal hátsó féktengelye eltört, a kocsi pedig orral az acélkorlátnak csapódott. A két alsó korlát rögzítése elengedett, a Lotus első futóműve beszorult alá, de végeredményben a biztonsági öv csatja fojtotta meg a szerencsétlen osztrákot. Rindtet egy teherautó platójára rakták, majd kórházba szállították, ahol halottá nyilvánították (noha valójában már a helyszínen életét vesztette – az egész procedúra kísértetiesen hasonlított Ayrton Senna 24 évvel későbbi, imolai tragédiájához). Az olasz törvények értelmében bírósági vizsgálat indult Chapman ellen, amely végül megállapította, hogy a tragédiát a rosszul rögzített korlát okozta, ezzel felmentve Chapmant a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól.
Rindt és a Lotus 72-Ford, útban utolsó GP-győzelme felé Hockenheimben, 1970-ben (Fotó (c) HochZwei)
Jacky Ickx a hátralévő három futamon elvileg még megelőzhette volna a pontversenyben vezető Rindtet, ám Rindt utódja, Emerson Fittipaldi nyerni tudott Watkins Glenben (ahol Ickx csak 4. lett), ezzel biztossá vált az osztrák világbajnoki címe. Jochen Rindt lett a száguldó cirkusz történetének egyetlen posztumusz világbajnoka.
Utolsó kommentek