Sebastian Vettel nyerte a balesetekkel tarkított Monacói Nagydíjat, de ezt a versenyt még sokáig élete legnehezebb győzelmeként fogja emlegetni.

Előbb Jenson Button, később Fernando Alonso nehezítette meg Vettel életét, de hiába volt gyorsabb a futam második felében a Ferrari és a McLaren, az egyszer cserélő németnek sikerült célba mentenie az első helyet.

Vettel ezt nem kis részben annak köszönhette, hogy a leintés előtt hét körrel egy nagy helyezkedés és adok-kapok következtében Jaime Alguersuari (Toro Rosso) és Vitalij Petrov (Renault) a korlátnak ütközött az Uszodánál, és az orosz pilóta bokasérülése miatt a mentőcsapat segítségére szorult.

Az ekkor pályára küldött biztonsági autó lényegében megmentette Vettelt, akit az előző 20 kör alatt Fernando Alonso egyre nagyobb nyomás alatt tartott. A háromszor cserélő Jenson Button 18 másodperces hátrányt dolgozott le ez idő alatt, és hármuk közül neki voltak legfrissebbek a gumijai, így ő volt a leggyorsabb a pályán. Martin Whitmarsh szerint Button "körönként két másodpercet hozott az élen állókon, miközben kímélte a gumijait".

A biztonsági autó bejövetele után piros zászlóval leállították a futamot, a versenyben lévő autók megálltak a rajt-célegyenesben, ahol meglepő módon engedélyt kaptak a kerékcserére. Charlie Whiting versenyigazgató ezt valószínűleg azért engedélyezte, mert el akart kerülni egy újabb nagy balesetet. A McLaren szerelőinek azt is megengedték, hogy kijavítsák, illetve bizonyos alkatrészeket kicseréljenek Lewis Hamilton kocsijának hátsó szárnyán, amely akkor sérült meg, amikor a williamses Maldonadóval viaskodó Alguersuari hátulról nekiment az uszodánál történt tömeges balesetben.

A versenyt az utolsó hat körre újraindították, de friss gumijai ellenére sem Alonso, sem Button nem tudta már megtámadni az egérutat nyert világbajnokot. Sebastian Vettel így egy kaotikus verseny után elkönyvelhette idei ötödik futamgyőzelmét, melynek révén előnye 58 egységre nőtt a vb-pontversenyben, Hamiltonnal szemben.

Sebastian Vettel ezúttal vért izzadt a győzelemért Monte-Carlóban (Fotó (c) Active Pictures/Jiri Krenek)

Mark Webber monacói negyedik helyének köszönhetően megtartotta a vb-3. helyét, de az ausztrálnak is rögös út vezetett ehhez az eredményhez. Azzal kezdődött, hogy a Red Bull 15 másodpercre nyújtotta el az első kerékcseréjét, így Mark a 14. helyre esett vissza. A második cserénél kapott friss gumijainak köszönhetően nagy hajrát vágott ki, az utolsó 15 körben megelőzte Petrovot és az eddigi legjobb versenyét futó Maldonadót, majd a végső, hatkörös sprintben kifékezte a Sauberral csak egyszer cserélő Kobajasi Kamuit is. De a japán így is örülhetett, ötödik helye F1-es pályafutása legjobb eredménye.

Lewis Hamilton még a vetélytársai szerint is elég gyors volt ahhoz a kvalifikáción, hogy megszerezze a pole pozíciót, de a McLaren rosszul időzítette az utolsó gyorskörét (Sergio Pérez balesete miatt megszakították az edzést), így nem igazán maradt ideje az utolsó rohamra. Hamilton ráadásul az utolsó körében levágta az uszodai sikán kijáratát, amiért törölték az edzésköreit, így hetedik helyett csak a 9. helyről indulhatott.

Hamilton ennek következtében rendkívül idegesen, helyenként izgágán versenyzett. A 34. körben a Loews-hajtűkanyarban nekiment Felipe Massa Ferrarijának, és nem zárható ki, hogy része volt abban, hogy Massa nem sokkal ezután, az alagútban letért az ideális ívről és a korlátnak csúszva összetörte a Ferrarit. (A brazil a verseny után nagyon mérges volt Hamiltonra, komoly büntetést követelt az FIA-tól). Hamilton boxutcán áthajtásos büntetést kapott, amit kelletlenül így kommentált a csapatrádión: „Micsoda meglepetés! A stewardok „imádnak” engem!”

Később a mclarenes az élete legjobb eredménye felé autózó Pastor Maldonado Williamsével akaszkodott össze, majd Alguersuari összetörte a hátsó szárnyát, ami megpecsételte Lewis sorsát.

Hamilton még egy áthajtásos büntetést kapott, amelyet nem töltött le a verseny hajrájában, így hozzáírtak egy 20 másodperces büntetést az időeredményéhez. Ez azonban nem befolyásolta az angol helyezését: miután mögötte mindenki kört kapott, így is, úgy is hatodiknak rangsorolták.

A dobogósok közül Fernando Alonso tűnt a legcsalódottabbnak, a spanyol egyértelműen úgy érezte, hogy nyerhetett volna. De mint elmondta, vigyázni akart a gumijaira és tudta, ha belemegy egy kockázatos előzési manőverbe Vettellel szemben, az akár a második helyébe is kerülhetett volna.

A verseny után nem sokkal megröntgenezték Vitalij Petrov fájós lábát, de egy bokaficamon kívül szerencsére nem esett komolyabb baja.

Vitalij Petrov lábszára és bokája a Lotus Renault GP monitorán. Szerencsére nincs sérülés

A Monacói Nagydíj végeredménye:
78 kör = 260,520 km
1. VETTEL (D) Red Bull-Renault      2:09:38,373 óra
2. ALONSO (SPA) Ferrari                + 1,138 mp.h.
3. BUTTON (GB) McLaren-Mercedes      + 2,378”
4. WEBBER (AUS) Red Bull-Renault      + 23,101”
5. KOBAJASI (JAP) Sauber-Ferrari        + 26,916”
6. HAMILTON* (GB) McLaren-Mercedes + 57,210
7. SUTIL (D) Force India-Mercedes    + 1 kör h.
8. HEIDFELD (D) Sauber-Ferrari        + 1 kör h.
9. BARRICHELLO (BRA) Williams-Cosworth + 1 kör h.
10. BUEMI (CH) Toro Rosso-Ferrari    + 1 kör h.
11. ROSBERG (D) Mercedes                + 2 kör h.
12. DI RESTA (GB) Frce India-Mercedes    + 2 kör h.
13. TRULLI (ITA) Lotus-Renault          + 2 kör h.
14. KOVALAINEN (FIN) Lotus-Renault    + 2 kör h.
15. D’AMBROSIO (B) Virgin-Cosworth    + 3 kör h.
16. LIUZZI (ITA) HRT-Cosworth          + 3 kör h.
17. KARTHIKEYAN (IND) HRT-Cosworth    + 4 kör h.
KI  MALDONADO (VEN) Williams-Cosworth + 5 kör h.

Leggyorsabb kör: 1:16,234 - M. Webber, Red Bull-Renault (a 78. körben)