Hétvégén, a Német Nagydíjon félidejéhez érkezik a Formula-1-es szezon. A Mercedes GP statisztikáiból sok érdekesség kiderül a szezon első feléről, többek közt az is, hogy az állítható hátsó szárny csak az előzések alig harmadánál játszott szerepet.

Statisztikákban már világbajnok a Mercedes, de a pályán még van mit javulnia... (Nico Rosberg/Silverstone. Fotó: Active Pictures/Jiri Krenek)

Technikai értelemben a szezon két legfontosabb újítása a Drag Reduction Systemnek (DRS) is nevezett állítható hátsó szárny, valamint a Pirelli abroncsok. Már az első futamok után egyértelműen látszott, hogy ez a két ismeretlen sokkal több előzéshez, izgalomhoz vezetett a pályán, mint az előző években.

A Mercedes GP nürburgringi futamelőzeteséből kiderül: az idei első kilenc nagydíjon 623 előzési manőver történt (nem számolva az első körben végrehajtott előzéseket, illetve a műszaki hiba miatt bekövetkezett helycseréket). Az összes előzés 28 százalékát az erősebb csapatok autói hajtották végre a három leggyengébb istálló (Lotus, Virgin, HRT) autóival szemben. Negyvenhárom előzés viszont csapattársak között történt, ami a mezőny kiegyensúlyozottságára utal.

A DRS a 623 előzésből 180-szor volt a pilóták segítségére, ami az összes előzés 29 százaléka. De történt 225 normál, kerék-a-kerékhez előzés is, vagyis tévedés azt gondolni és állítani, hogy az állítható szárnyak miatt láttunk olyan sok manővert, az új szabályok mesterkéltté tették a Formula-1-et.

A legtöbb előzés a maratoni (több mint négy óráig tartó) Kanadai Nagydíjon történt, szám szerint 136; de Isztambulban is 123, míg Sanghajban 97 előzést láthattunk. A legkevesebb előzést – nem meglepő – Monte-Carlóban mutatták be a versenyzők (22); Silverstone-ban 29, Melbourne-ben 30 helycsere történt a pályán. Érdekes, hogy az előzések ellen eddig oltással rendelkező Valenciában most 44 előzés esett, kétszer annyi, mint Monacóban.

A DRS az összes előzés 29%-áért volt felelős 2011 első felében. A legtöbb DRS-es előzés Valenciában (50%) és Isztambulban (41%) történt, Barcelonában pedig az összes előzés durván egyharmadánál vették igénybe a mozgatható hátsó szárnyat a pilóták (35%). A legkevesebb DRS-es helycserét Monacóban (2), Melbourne-ben (5), valamint – kissé meglepő módon – Silverstone-ban (6) láthattuk.

Az előzések valamivel több mint fele (55%-a) történt annak következtében, hogy az elöl haladó autó gumijai öt körnél régebbiek voltak, mint az üldöző kocsi abroncsai. Gumikopás szempontjából Barcelonában ütközött ki leginkább a különbség az autók teljesítménye között: az összes előzés 69%-a a gumik eltérő tapadásából eredt. Ebből a szempontból a két esős versenyen, Montrealban és Silverstone-ban volt a legcsekélyebb az eltérés.

Michael Schumacher, Mercedes GP, Montreal (Fotó: Active Pictures/Jiri Krenek)

A Mercedes pilótái, Nico Rosberg és Michael Schumacher különösen jeleskedtek az elsőkörös előzésekben. Nico és Michael csak háromszor veszített pozíciót az első fordulóban idén, Schumi emellett négy futamon is három, vagy annál több helyet javított a rajthelyéhez képest.

Az első kilenc futamon összesen 560 boxkiállás történt, beleértve a büntetéseket is. Utóbbiak közül 11 boxutcán áthajtásos (drive-thru) büntetés, négy pedig 10 másodperces stop-and-go büntetés. A legtöbb depózás Isztambulban történt (82, ez új rekord), majd Barcelonában (77) és Montrealban (76). A legkevesebbszer Monte-Carlóban (43-szor), Melbourne-ben (46-szor), illetve Silverstone-ban (54) álltak ki a versenyzők a boxba.