- Az olasz autósport-szövetséget, a CSAI-t képviselem. Én vagyok az olasz Formula-3-as bajnokság, valamint a Ferrari Driver Academy (FDA – a Ferrari utánpótlás-nevelő programja – a szerk.) szaktanácsadója.

 

- Egyáltalán nem. Kiöregedtem én már abból! (nevet) A Spanyol Nagydíjon azért ott leszek.

 

- Mint mondtam, az olasz szövetség felügyelője vagyok, ezen kívül a Nemzetközi Automobil Szövetség, az FIA F3-as delegáltja vagyok. De én tartom szemmel a Ferrari két utánpótlás-pilótájának, Brandon Maisanónak és Raffaele Marciellónak a pályafutását, fejlődését is.

 

- Már egészen korán, a gokartozástól kezdve figyelemmel kísérjük a fiatalok pályafutását. Valójában négy pilóta tartozik az FDA szárnyai alá: a kanadai Lance Stroll még gokartozik, Maisano az olasz F3-ban, Marciello az F3 Euroszériában megy. Bianchi idén a World Series by Renault-ban fog versenyezni, emellett a Force India F1-es tartalékpilótája. Három vagy négy napot tesztelt már a Ferrarival is Fioranóban – őt csak egy lépés választja el a száguldó cirkuszba kerüléstől. Mint láthatja, az FDA program az autósport teljes ranglétráját lefedi.

 

 

- Nem, Bernie Ecclestone vendégeként. Amikor 2005-ben, 340 nagydíj után kiszálltam a Formula-1-ből, kaptam egy szép, piros belépőkártyát Bernie-től, amivel bármikor, bármelyik versenyre elmehetek. Huszonegy F1-ben töltött év után azt hiszem, meg is érdemlem! (nevet)

 

- Az olaszokat, Andrea de Cesarist, Alessandro Nanninit, Jarno Trullit, Giancarlo Fisichellát és persze Fernando Alonsót is nagyon szerettem. De mindegyik versenyzőnk nagyon fontos volt a csapat fejlődése szempontjából, így nem igazán voltak kedvenceim.

 

- A menedzserével, Frank Tamással szoktam beszélni egy évben egyszer. Azt tudom Zsoltról, hogy ő szokta vezetni a kétüléses Minardit Melbourne-ben, de az már Paul Stoddart (a Minardi korábbi társtulajdonosa – a szerk.) biznisze, nem az enyém. Egyébként nem tudom, mivel foglalkozik mostanában Baumgartner. 

 

 

- Mindenképpen mellette szól, hogy ő volt az első magyar Formula-1-es versenyző. De sajnos csak egy szezonra volt pénze, hogy a Minardinál versenyezzen, így nem tudtunk hosszabb projektben gondolkozni. Nagyon egyenletes volt a teljesítménye, technikai kérdésekben jól megérttette magát a mérnökökkel, de tudta, hogy minden versennyel egyre közelebb kerül a minardis pályafutása végéhez, és ez szerintem nagy terhet jelentett számára.

 

- Semmilyen. Egy évben egyszer vagy kétszer beszélünk. Karácsony előtt fel szokott hívni, hogy boldog ünnepeket kívánjon – de ennyi. (mosolyog)

 

- A Formula-1-ben a „barátság” szó nem létezik. De ha egy évben kilátogatok két-három futamra, még mindig sokan megismernek, sokan jönnek oda üdvözölni és örülnek, hogy látnak. Jóban vagyok Stefano Domenicalival (a Ferrari csapatvezetője) és Massimo Rivolával (korábban a Minardi, jelenleg a Ferrari egyik vezető mérnöke – a szerk.), velük szoktam beszélgetni. Jókat nevetünk a régi, szép időkön.

 

 

- Ha az FIA akkor megváltoztatott volna bizonyos szabályokat, talán maradtam volna. Hat-hét évvel ezelőtt volt a legdrágább a Formula-1-ben szerepelni. Az utolsó idényemben, 2005-ben 30 millió eurót kellett fizetni egy régi fejlesztésű Cosworth-motorért. Most egy új motor nem kerül többe 5 millió eurónál, a kiscsapatoknak sokkal könnyebb dolguk van.

 

- Ha arra kíváncsi, hogy szerintem ki a leggyorsabb fiatal olasz pilóta, azt mondanám, Davide Rigon. Ő a Ferrari alkalmazottja, de mivel nincs szponzora, annyiból áll a munkája, hogy vezeti az F2012-t a szimulátorban. Davide Valsecchi három győzelemmel kezdte a szezont a GP2-ben, de mivel nem dolgozunk együtt, őt csak a tévéből, meg az újságokból ismerem, így nem igazán tudom megítélni a teljesítményét. Neki pénze is lenne, de egy jó F1-es csapat 15-20 millió eurót kér a bekerülésért, ami túlságosan nagy összeg. Éppen emiatt lenne most is szükség az olyan csapatokra, mint a Minardi volt, ahol a fiatalok lehetőséget kaptak arra, hogy tanuljanak. Manapság egy fiatal versenyző, ha beülhet egy F1-es autóba, azonnal gyorsnak kell lennie, nincs ideje és lehetősége tanulni, gyakorolni.

 

 

- Az első budapesti versenyünk, 1986-ban. Egy nagyon izgalmas, új verseny volt, egy számunkra teljesen új világban (az úgynevezett „kommunista blokkban” – a szerk.). Ez volt a Minardi második teljes szezonja a száguldó cirkuszban, és a verseny főszponzora, a SIMOD cipőgyár egyben a mi szponzorunk is volt. Boldog idők...