Montrealtól azt kaptuk, amit mindig: az idény legszenzációsabb versenyét. Lewis Hamilton kétcserés taktikával is le tudta győzni a egyetlen kiállásra bazírozó Fernando Alonsót, illetve a derekát végül beadó Sebastian Vettelt. A McLaren-pilóta kanadai diadala révén a szezon hetedik futamgyőztese lett, tovább nyújtva az F1-es rekordot. Romain Grosjean (Lotus) és Sergio Pérez (Sauber) pályafutása során másodszor állhatott fel a dobogóra, lényegében a saját stratégiájával megverve a Ferrarit. És mindez a safety car beküldése nélkül...

Martin Whitmarsh joggal lehet büszke a McLaren tanítványára: Hamilton ötödik nekifutásra harmadik győzelmét aratta Montrealban (Fotó: McLaren)

Ha igazán hiteles képet szeretnénk adni a 2012-es Kanadai Nagydíjról, minden egyes versenyzőről külön bekezdést kellene írnunk. A gumistratégia – természetesen – most is kulcsszerepet játszott, de amíg a McLaren előre kitervelten két kerékcserés taktikával küldte harcba Lewis Hamiltont, addig a Ferrari, a Lotus és a Sauber csak egy cserére játszott. A Red Bull pedig csak akkor váltott át két cserére, amikor felismerték, hogy Sebastian Vettelnek nincs esélye lépést tartani az élmezőnnyel friss gumik nélkül. Az egyes pilóták leggyorsabb köre a verseny legeltérőbb szakaszaiban születtek, így annak, hogy a világbajnok, Vettel érte el a leggyorsabb időt, a szép statisztikai mutatókon kívül nincs sok gyakorlati jelentősege.

Kezdjük talán Lewis Hamiltonnal. A McLaren angolja különleges viszonyt ápol a Gilles Villeneuve nevét viselő pályával: 2007-ben itt, Montrealban szerezte meg élete első győzelmét, amit 2010-ben megismételt. De talán még többet elárul Lewis és Montreal különleges viszonyáról (amit nyugodt szívvel hasonlíthatunk Ayrton Senna és Monte-Carlo speciális viszonyához), hogy az azóta megtartott öt Kanadai Nagydíjon háromszor Lewis szerezte meg a pole pozíciót, a másik két alkalommal (tavaly és idén) pedig az első rajtsorból indulhatott.

Első körben a hajtűkanyarnál: a rajt után Sebastian Vettel vezet Hamilton, Alonso, Webber, Rosberg és Massa előtt (Fotó: Red Bull/GEPA)

Hamilton – a legjobb tízből induló kilenc kollégájához hasonlóan – a szuperlágy abroncsokon rajtolt, így a verseny első szűk harmada azzal telt, hogy Sebastian Vettel nyomában maradt, illetve igyekezett tartani kis előnyét az őt üldöző Fernando Alonso előtt. Amikor Vettel a 17. körben kiállt kereket cserélni (a szuperlágyról a lágy gumikra váltott), Hamilton vezetett egy kört, majd a következő forduló végén ő is kiállt. A McLaren tehát lekövette a Red Bull stratégiáját, de Martin Whitmarsh emberei már tudták, hogy még egyszer ki fogják rendelni az angolt. Az így élre került Alonso csapata, a Ferrari, valamint a világbajnok Red Bull istálló azonban ekkor még egyetlen depózásban gondolkodott. Hamiltonnak tehát egyedül a benzin miatt kellett aggódnia, de a köridői nem erre utaltak a verseny középső szakaszában.

A 2008-as világbajnok rendesen megnyomta a 20. kört - Alonso ekkor állt ki egyetlen cseréjére, vezető helyről -, a mclarenes elsőként ment le 1:19 perc alá. Ekkor Romain Grosjean vezetett (róla majd később), majd amikor a Lotus franciája is kiállt a 22. körben, Hamilton átvette a vezetést. A következő 27 kör döntötte el a győzelem sorsát. Hamilton egyenletesen gyors köröket futott: a gumikra és a benzinmennyiségre való tekintet nélkül közel 4 másodpercre növelte az előnyét Alonsóval, és 5 mp-re Vettellel szemben. „Amikor ők ketten [Alonso és Vettel] jöttek mögöttem, volt egy olyan érzésem, hogy csak egsszer fognak cserélni. Innentől tudtam, hogy előnyt kell kiépítenem, de úgy, hogy közben próbálok vigyázni a gumikra. Sikerült kiépítenem egy jó kis előnyt, amit annak ellenére meg tudtam tartani, hogy Fernando rákapcsolt. Ez volt életem egyik legjobb versenyszakasza” – értékelt a futam után Hamilton.

Fernando Alonso 17 kört töltött az élen Montrealban. Hét körrel a leintés előtt még vezetett , de a Ferrari gumijai elkoptak, a spanyol így csak ötödik lett (Fotó: Ferrari)

Érdekes, hogy miközben Hamilton megérezte, hogy Alonso csak egyszer fog cserélni (amelyen, ugyebár, ekkor már túlvoltunk), a McLaren folyamatosan azt rádiózta a fülére, hogy a spanyolnak még egyszer ki kell állnia. Hamilton tehát a saját versenyzői ösztöneire hallgatott, a csapat utasításait lényegében figyelmen kívül hagyta. Ez vezetett oda, hogy amikor a 49. fordulóban másodszor is kiállt a depóba, 3,3 mp-cel vezetett a Ferrari előtt. A McLaren – az előző futamokon rendszeresen becsúszó bakik miatt – komoly személyi- és technikai változtatásokat foganatosított a kerékcsere-metódusában: a hátsó keréknél dolgozó szerelőket lecserélték, plusz (a Ferrari mintájára) újfajta első emelőt vetettek be, amelynek kezelője a kocsi felemelése után rögtön kiállhat oldalra, hogy ne legyen az indulásra készülő versenyző útjában. Lewis második cseréje ennek ellenére sem ment hibátlanul, amit a pilóta kedvese, Nicole Scherzinger úgy reagált le, hogy mérgesen csapkodni kezdte az asztalt. Nicole úgy érezte, ezzel a csapat ismét elveszi a győzelem lehetőségét Lewistól, az angol azonban higgadt maradt. Némi szerencsével így is Grosjean elé tudott visszatérni a pályára, ami utólag vissanézve kulcsfontosságú volt a sikerhez.

A Lotus francia reménysége ugyanis eddigi legjobb versenyét produkálta Montrealban. Romain a 7. helyről rajtolt, és arra a köztudott tényre épített, hogy a Lotus E20 végsebessége az egyik legjobb a mezőnyben. Ráadásul – a Sauber és a McLaren mellett – a fekete-arany autó bánik a legkíméletesebben a gumikkal. Grosjean tehát csak egy kerékcserét tervezett be, a szuperlágyakról váltott a lágy abroncsokra, de a leintésig hátra lévő 48 körben úgy ment, akár egy metronóm. Folyamatosan hozta az erős köridőket, és a teljesítménye nem esett vissza – ellentétben a szintén egycserés Alonso Ferrarijának teljesítményével. Az addig vezető Hamilton, Alonso, Vettel trió egyszer csak azon kapta magát, hogy új riválisuk érkezett, Grosjean személyében.

Romain Grosjean idén másodszor is felkapaszkodott a dobogóra, köszönhetően hibátlan vezetésének és a Lotus-Renault remek tempójának (Fotó: Lotus F1 Team)

A másodikként leintett francia teljesítménye nem csak azért nagy dolog, mert Bahrein után immár mosodszor állhatott fel a dobogóra, ráadásul francia nyelvterületen, Québec államban. Hanem azért is, mert az első hét verseny alapján sakkban tartja a nagy reményekkel visszatért, ám csak ritkán villogó Kimi Räikkönent. Grosjean immár ugyanúgy két dobogóval rendelkezik, mint Räikkönen; az edzéspárbajok tekintetében viszont 5:2-re veri a 2007-es világbajnokot. A vb-tabellán már csak két pont választja el nagyra tartott finn kollégájától. Grosjeant ráadásul mindenki szereti, a csapat éppen úgy, mint a média, ami Räikkönenről nem mondható el, pláne azok után, hogy idén szinte folyamatosan kritizálja a szerelők munkáját, főleg a kormányművet.

A Kanadai Nagydíjon beigazolódott az is, hogy a Sauber valóban remek autót épített 2012-re, Sergio Pérez pedig kitűnő érzékkel, jó versenyzéssel használja ki a kínálkozó lehetőségeket. A pénteki edzésidők alapján még önbizalomtól duzzadó svájciak tábora szombaton letört bili füléhez hasonlított, amikor kiderült, hogy a pálya hőmérsékletének emelkedésével teljesen elvesztették az irányt. Kobajasi ugyan csak egy hajszállal maradt le a Q3-at érő tizedik helyről az időmérőn, Péreznek viszont csak a 15. rajthely jutott, ami Sauber-szürkére festette a derék mexikói arcát is. Sergio két pozíciót tudott fogni a rajtnál, majd a már többször megcsodált, egyenletes pirbull-körei révén egyre feljebb tornászta magát a mezőnyben. Fejlődését segítette, hogy a keményebb (sárga – lágy) abroncsokon indulhatott, így amikor az élmezőny a 17.-23. kör között megejtette első depózását, a mexikói Räikkönen mögött, az ötödik helyen találta magát. Pérez 41 kört húzott le ugyanazon a garnitúrán, majd miután szuperlágy gumikra váltott, ontani kezdte a leggyorsabb köröket, így versenyben maradt a dobogóért.

Malajzia után másodszor ünnepelt dobogós helyezést a Sauber, köszönhetően Sergio Pérez állhatatos versenyzésének és a C31 gumikímélő tulajdonságainak (Fotó: Sauber F1 team)

Az utolsó 12 kör valóságos előzéscunamit hozott. Hamilton – friss gumijain – előbb a 63. körben, a DRS segítségével megelőzte Vettelt a második helyért, majd két körrel később szinte állva hagyta a kopott abroncsain védekezésképtelen Alonsót, ezzel visszavette a vezetést. A 67. körben Grosjean is megelőzte Alonsót, akit a Ferrari ennek ellenére sem hívott ki, hogy friss gumikkal esélyt adjanak neki a dobogóra kerülésre. Ezek után Pérez manővere a béna kacsához hasonlító Ferrarival szemben – szintén a végtelen Casino-egyenesben, a DRS bevetésével – már csak hab volt a tortán. Ezzel kialakult ennek a turbulens, minden ízében változást hozó idénynek az egyik legmeglepőbb, mégis, legörömtelibb dobogós felállása: 1. Hamilton, 2. Grosjean, 3. Pérez.

A Red Bull – a Ferrarival ellentétben – ha ritmuskésésben is, de legalább megpróbálta megmenteni a menthetőt. Az eredeti stratégiát megváltoztatva, a 64. körben másodszor is kirendelték Vettelt, aki ezután nagy igyekezetében még az utolsó kanyart szegélyező betonfalat (a „Bajnokok falát”) is elkapta az RB8 jobb első kerekével – és így is megfutotta a legjobb versenykört! Ez azonban már csak borogatás volt a sebekre: Vettel negyedik lett, megelőzve Alonsót, Nico Rosberget (Mercedes AMG) és a monacói győzelme óta a mezőnybe visszaszürkült csapattársát, Mark Webbert.

Lewis Hamilton és Montreal viszonya ugyanolyan, mint Ayrton Senna és Monaco viszonya: mintha oda születtek volna (Fotó: McLaren)

Kimi Räikkönen – szintén egy kerékcserével – nyolcadiknak hozta be a másik Lotust, Kobajasi Kamui (akinél a Sauber menet közben váltott két kiállásról egyre) lett a kilencedik. A versenyt jól kezdő, de a 7. körben az első kanyart elfékező és kipördülő Felipe Massa a hatodikról a 12. pozícióba esett vissza, végül csak a tizedik helyet tudta megmenteni a Ferrarival. Az időmérő edzés után még erős pontszerzésben reménykedő Force India-pilóták, Paul di Resta és Nico Hülkenberg végül be kellett hogy érjék a 11., illetve 12. hellyel, a Williamsnek pedig csak a 13. hely jutott, Pastor Maldonado révén.

A Kanadai Nagydíj végeredménye
Circuit Gilles Villeneuve, Montreal
70 kör = 305,270 km

1. HAMILTON (GB) McLaren-Mercedes 1:32:29,586 óra (198,027 km/h átlag)
2. GROSJEAN (FRA) Lotus-Renault + 2,513 mp. h.
3. PÉREZ (MEX) Sauber-Ferrari    + 5,260”
4. VETTEL (D) Red Bull-Renault   + 7,292”
5. ALONSO (SPA) Ferrari            + 13,411”
6. ROSBERG (D) Mercedes AMG  + 13,842”
7. WEBBER (AUS) Red Bull-Renault + 15,085”
8. RAIKKÖNEN (FIN) Lotus-Renault + 15,567”
9. KOBAJASI (JAP) Sauber-Ferrari  + 24,432”
10. MASSA (BRA) Ferrari               + 25,272”
11. DI RESTA (GB) Force India-Mercedes + 37,693”
12. HÜLKENBERG (D) Force India-Mercedes + 46,236”
13. MALDONADO (VEN) Williams-Renault + 47,052”
14. RICCIARDO (AUS) Toro Rosso-Ferrari + 1:04,475
15. VERGNE (FRA) Toro Rosso-Ferrari + 1 kör h.
16. BUTTON (GB) McLaren-Mercedes + 1 kör h.
17. SENNA (BRA) Williams-Renault + 1 kör h.
18. KOVALAINEN (FIN) Caterham-Renault + 1 kör h.
19. PETROV (RUS) Caterham-Renault + 1 kör h.
20. PIC (FRA) Marussia-Cosworth + 3 kör h.

Kiestek: Glock (D) Marussia-Cosworth, 57. kör; Schumacher (D) Mercedes AMG, 45. kör; De la Rosa (SPA) HRT-Cosworth, 25. kör; Karthikeyan (IND) HRT-Cosworth, 23. kör

Leggyorsabb kör: 1:15,752 – Vettel, Red Bull-Renault (a 70. körben)

A versenyben vezettek: Hamilton (McLaren, 37 kör), Alonso (Ferrari, 17 kör), Vettel (Red Bull, 15 kör), Grosjean (Lotus, 1 kör)

A VILÁGBAJNOKSÁG ÁLLÁSA 7 FUTAM UTÁN:

1. Hamilton, 88 pont - 2. Alonso, 86 p. - 3. Vettel, 85 p. - 4. Webber, 79 p. - 5. Rosberg, 67 p. - 6. Räikkönen, 55 p. - 7. Grosjean, 53 p. - 8. Button, 45 p. - 9. Pérez, 37 p. - 10. Maldonado, 29 p. - 11. Kobajasi és Di Resta, 21-21 p.

A KONSTRUKTŐR-VB ÁLLÁSA:

1. Red Bull Racing, 164 pont - 2. McLaren-Mercedes, 133 p. - 3. Lotus F1 Team, 108 p. - 4. Scuderia Ferrari, 97 p. - 5. Mercedes AMG, 69 p. - 6. Sauber F1 Team, 58 p. - 7. Williams F1 Team, 44 p. - 8. Sahara Force India, 28 p. - 9. Scuderia Toro Rosso, 6 p. - 10. Team Caterham, 0 p.