Az elismert brit sportpszichológus, Don Macpherson szerint a Formula-1-ben minden az agyban dől el. Egy versenyző sikerességének, vagy éppen kudarcainak oka a mentális felkészültségen, az ebből fakadó önbizalmon múlik, valamint azon, hogyan képes feldolgozni, vagy éppen kizárni az agyából az őt minden pillanatban érő külső hatásokat.

Macpherson szerint Jenson Button agyát jelenleg egy rosszindulatú „vírus” rongálja; Lewis Hamilton az önbizalomhiány miatt viselkedik szélsőségesen (sikertelenség esetén gyakran rúg bele az őt körülvevő emberekbe); Kimi Räikkönen teljesítményére viszont kifejezetten jó hatással van a finn laza, bulizós életvitele.

A sportpszochológus úgy véli: hosszú távon csak az a versenyző lehet sikeres, aki ki tudja zárni a bal agyféltekéből érkező zavaró üzeneteket, ami az analitikus, kritikai és logikai képességekért felel. Macpherson ezt nevezi a kínai buddhista tanítások alapján „majomtudatnak” (monkey mind). Olyan tudatállapotnak, amelyben az agy mindenféle (zavaró) információt küld a különféle tevékenységek végzése során: folyamatos kommentárokat arról, mit-hogyan kell csinálni – mintha ezernyi majom ugrálna fáról-fára az ember agyában.

Jenson Button (McLaren, világbajnoki 7.)
Jenson esetében az eredmények önmagukért beszélnek: három dobogós helyezés, szemben a csapattárs, Lewis Hamilton öt dobogójával szemben. Ez nagy kihívás lehet a 2009-es világbajnok számára, aki tavaly év végén azt gondolhatta, hogy saját környezetében felülkerekedett Hamiltonon. Macpherson szerint JB tudatállapota olyan, mintha egy gonosz számítógépes vírus fertőzte volna meg: a kettes számú pilóta-vírus. A szakember szerint Button jól tudja kontrollálni a „majomtudatát”, ezért el tudja hitetni magával, hogy a következő versenyen minden jobban sikerül majd. Addig is, nem árt dolgoznia azon, hogy feltalálja magát a kívülről kényelmetlennek tűnő szituációkban is.

Jenson Buttont a "kettes számú pilóta"-vírus gyötri, de a McLaren pilótája akaraterejével legyőzheti (Fotó: McLaren)

Lewis Hamilton (McLaren, világbajnoki 4.)
Miután a szezon előtt túljutott magánéleti válságán (sikerült rendbe hoznia kapcsolatát Nicole Scherzinger popénekesnővel), továbbá simán, 10:1-re veri a csapattársát, Buttont az időmérő edzéseken, visszaállította első számú pilóta státuszát a csapaton belül. Lewis számára ez roppant nagy önbizalmat, magabiztosságot jelent. Egyedül amiatt lehetnek kétségei, hogy a McLaren nem egyértelműen a mezőny legjobb autója (noha a szezon elején az volt), még akkor sem, ha Montrealban, illetve a Hungaroringen remek győzelmeket aratott. Ahogy annak idején a fiatal Ayrton Sennát, úgy Hamiltont is még több világbjnoki cím megnyerése motiválja igazán, de nem elég kitartó és türelmes ahhoz, hogy ő is motiválni tudja a csapatát. Ahogy Macpherson fogalmaz: „Lewis túl gyakran rúg bele a próbababába, ha rosszul mennek a dolgok”, ami mentális gyengeségről tanúskodik. Ez túl sebezhetővé teszi, és a kudarcélmények könnyen bevésődnek az agyába, sokat hibázik (a pályán és azon kívül is), ahogy 2011 második felében is láthattuk. Ezen kell változtatnia, és mindig azokat a képességeket, értékeket szem előtt tartania, amelyek világbajnokká tették 2008-ban.

Kimi Räikkönen (Lotus, világbajnoki 5.)
A Jégember esetében a „ne törődj semmivel, csak vezess!” mentalitás roppant célravezető. Kimi visszatérése két év kihagyás után nem volt könnyű, de hamar átállította az agyát az azóta bevezett technikai változtatások (DRS, motorvezérlés, új gumik) befogadására. Mentálisan alighanem ő a legerősebb a mezőnyben: ha bármi gondja van az autóval, képes a vezetéstechnikájával kompenzálni, és a legnagyobb nyomás alatt is mindig higgadt tud maradni. Kimi nem engedi, hogy a „majmok” belemakogjanak a dolgába – viszont gyakran magával viszi őket egy görbe estére a bárba. Furcsa módon ez a kicsapongó életforma nem befolyásolja negatívan a teljesítményét, sőt, a jelek szerint kifejezetten jó hatással van rá.

Kimi Räikkönen pályán mutatott teljesítményét nem befolyásolja károsan a laza, bulizós életmódja. Sőt: a finn idén már ötször állhatott fel a dobogóra (Fotó: Active Pictures)

Fernando Alonso (Ferrari, világbajnoki éllovas)
Mentális képességeit, felkészültségét és önbizalmát tekintve ő a mezőny legjobbja – véli Don Macpherson. Régebben gyakran fordultak elő nála érzelemkitörések (például 2005-ben, Montrealban, amikor nem tudta megelőzni a csapattársát, Fisichellát, ezért fél percig hisztizett a rádióban a csapatnak), aminek az volt a veszélye, hogy a koncentrációja rovására megy. De azóta megtanulta kezelni ezeket. Azáltal, hogy képes minden helyzetben nyugodt maradni, értékes mentális energiát spórol magának, amit aztán sokkal fontosabb dolgokra fordíthat. Esetenként – mint például idén Malajziában, a silverstone-i időmérő edzésen, vagy Hockenheimben – kifejezetten virtuóz módon vezet, ami a mentális erejéből fakad. Képességeinek pontos ismerete magabiztossá teszi, már-már Muhammad Ali szintjén. Fernando ugyan nem mondja, hogy „Én vagyok a legnagyobb!” – de a sportpszichológus tudja, hogy az.

Alonso nem mondja, hogy "Én vagyok a legnagyobb!", de önbizalma megközelíti Muhammad Ali szintjét (Fotó: Ferrari)

Felipe Massa (Ferrari, világbajnoki 14.)
A Ferrarinál hatodik szezonját töltő brazil érdekes mentális állapotban van jelenleg. Valahogy úgy, mint egy teniszező, aki vesztésre áll, de a meccslabda előtt kezd ászokat adogatni, mielőtt elveszíti a mérkőzést. Massa mostanra jutott el odáig, hogy bele kell törődnie: kettes számú pilóta lett a Ferrarinál, mostantól Alonso bajnoki ambícióit kell támogatnia. Talán már el is fogadta ezt, amire bizonyíték lehet silverstone-i erős versenyzése, vagy az, hogy a Hungaroringen csupán hat századdal kapott ki a spanyoltól a kvalifikáción. Don Macpherson látványos javulást prognosztizál a következő versenyeken – ehhez azonban az kell, hogy végre meggyőzze magát: a következő két versenyre kell koncentrálnia, és nem arra, hol fog vezetni 2013-ban.

Felipe Massa jobban járna, ha elfogadná a kettes számú pilóta szerepét, és mindig a következő versenyre koncentrálna (Fotó: Ferrari)

Michael Schumacher (Mercedes, világbajnoki 12.)
Mentálisan mindig is a legerősebbek közé tartozott, és ez most sincs másként. A fiatal autóversenyzők számára máig példaképnek számít a pszichés felkészültsége, az, hogy szinte soha, semmivel nem lehetett kizökkenteni a lelki nyugalmából. Mindez elképesztő magabiztosságot kölcsönöz Schumi számára – különben hogyan lett volna képes három év kihagyás után visszakéredzkedni a Formula-1-be? Idén minden eddiginél több technikai hiba és balszerencse gyötörte, de ezeket mindig nyugodtan, tényszerűen dolgozza fel, semmi sem tudja kihozni a sodrából. (Talán egyetlen kivétel Bruno Senna manővere, amikor a brazil a szokásosnál korábban fékezett előtte a célegyenes végén, Barcelonában, aminek ütközés lett a vége, meg egy fejmosás Schumacher részéről). A sportpszichológus rávilágít: amikor a sportolók kezdenek öregedni, először a koncentráló-képességük hagy alább, a test reakciójának lassulása csak később következik. Hogy Schumi koncentráló-képessége alábbhagyott volna, mert túl öreg a Formula-1-hez? Kategorikusan nem.

Schumacher pszichés felkészültsége példás magabiztosságot kölcsönöz a hétszeres világbajnoknak (Fotó: Active Pictures)

Nico Rosberg (Mercedes, világbajnoki 6.)
Gyorsaságához nem férhet kétség – ezt idén sanghaji pole pozíciójával és győzelmével, illetve monacói 2. helyével igazolta. De a teljesítménye hullámzó: vagy kiemelkedően gyors, vagy beleszürkül a mezőnybe, ahogy az idény első két futamán, vagy a Hungaroringen történt. Nicóban több van ennél, ami ki fog jönni valamikor – de mikor? Egy (Schumachernél) gyorsabb csapattárs sokat segítene, mert kimozdítaná a komfortzónájából, még jobb teljesítményre sarkallná. Mentálisan egyébként kiválóan felkészült, nagyon ritkán hibázik.

Egy gyorsabb csapattárs tudná kihozni a legjobbat Nico Rosbergből – véli a brit szakember (Fotó: Active Pictures)

Mark Webber és Sebastian Vettel (Red Bull, világbajnoki 2. ill. 3.)
Mindketten pokoli erősek agyban, a szakember nehezen tudna választani kettőjük közül. Vettel talán egy hajszállal előrébb jár, mivel igazán nagy nyomás alatt is tud jól teljesíteni – ahogy azt a 2010-es szezon utolsó versenyein bebizonyította. Mindezt ráadásul szemtelenül fiatalon, 23 éves fejjel. Webbert is kemény fából faragták, de az ausztrál hajlamos a hibázásra, hajlamos túlságosan sokat kockáztatni, amikor megnő a tét, ezzel túlhajszolja az autót – és magát. Ha valamivel lejjebb szállítaná az önmagával szemben támasztott elvárásokat – véli Macpherson –, még lehetne belőle F1-es világbajnok. Addig viszont Vettelnél az előny.

Webber és Vettel közül a kétszeres világbajnok erősebb fejben – de nem sokkal (Fotó: Active Pictures)

Pastor Maldonado (Williams, világbajnoki 11.)
Barcelonai győzelme óta lehervadtak a mosolygós arcok – a venezuelai „majomtudata” még sokkal erősebb, mint az F1-ben megengedhető szint. Nyugodtnak tűnik, de mindig tagadja, hogy bármiért felelős lenne, ami nem jó jel. „Hogyan tudnál segítni valakin, aki meg van győződve, hogy nincs szüksége segítségre?” – kérdezi a sportpszichológus, teljes joggal. Alexander Wurz sokat segít a Williams-pilóták erőnléti és technikai felkészítésében, de nem mentális tréner, nem láthat bele Maldonado fejébe. Nem is programozhatja át az agyát, mielőtt még igazán komoly galibát okozna a pályán. Az összes F1-es pilóta közül Maldonado „agymajmai” rendetlenkednek a legtöbbet, ezért megérdemelne egy sárga lapot (az elmegyógyintézetből) – véli Don Macpherson.