Zanardi szemei előtt csak a paralimpiai felkészülés lebegett az elmúlt két évben. Szerdán a kézi kerekesszékek H4-es kategóriájában a 45 éves olasz versenyző 27 másodpercet vert német riválisára, Norbert Mosandlra, ezzel feltette a koronát para-sportkarrierjére.

„Ez életem egyik legnagyszerűbb eredménye, amiért nagyon keményen megdolgoztam. Nagyszerű érzés ilyesmit átélni 45 éves fejjel. Kicsit szomorú is vagyok, mert ezzel befejeződött egy kaland, ami az elmúlt két évben tartott. Az ember húszévesen örül az érmeknek. Amikor már negyven, mindennek örül, amit elér. Minden áldott nap élveztem az edzéseket. Ez egy varázslatos kaland fantasztikus befejeződése” – nyilatkozta az olimpiai bajnok a BBC-nek.

Alessandro – vagy ahogy Amerikában nevezték, Alex – Zanardi 2001-ben mindkét lábát elveszítette, amikor a CART-sorozat németországi futamán a pályára visszatérő autóját a lendületből érkező Alex Tagliani versenyautója telibe találta. Vérének háromnegyedét (4 literből három litert) a baleset helyszínén elvesztette, és ha nincs a CART gyorsbeavatkozó orvosi egysége, nyomban elvérzett volna.

A CART gyorsbeavatkozó orvosi egysége mentette meg Zanardit attól, hogy elvérezzen a Lausitzringen, pontosan 11 évvel ezelőtt

Helikopterrel a berlini klinika traumatológiai osztályára szállították a súlyosan sérült pilótát, ahol mindkét lábát amputálni kellett. Lábprotézist kapott, mankóval újra megtanult járni, de a sportolást és az álmait nem adta fel. Egy speciálisan átalakított BMW-vel indult az FIA túraautó-világbajnokság versenyein, a BMW Team Italy-Spain színeiben. Kézi működtetésű gázpedállal felszerelt kocsijával négy futamgyőzelmet aratott a WTCC-ben, majd 2010-ben a kerekesszékes versenyzésre váltott.

Zanardi 1991-ben a Jordan csapatnál mutatkozott be a Formula-1-ben, majd 1993-ban és '94-ben a Lotus csapatánál versenyzett. Egy hatodik helyet leszámítva (Brazil Nagydíj, 1993) azonban nem termett babér számára az F1-ben, ezért 1996-ban az amerikai CART-sorozatra váltott, ahol pályafutása csúcsára ért. Már a szezon végére nyilvánvalóvá tette, hogy ő a mezőny leggyorsabbja, amit 1997-ben és 1998-ban bajnoki címekkel igazolt Chip Ganassi csapatánál.

Az USA-ban Alex Zanardiként ismerték, főleg azután, hogy szenzációsan megelőzte Bryan Hertát az 1996-os Laguna Seca-i verseny utolsó körében, a Corkscrew kanyarban 

Sikerei csúcsán elfogadta Sir Frank Williams ajánlatát, visszatért az F1-be, de a barázdált gumik és a nehezen irányítható Williams FW21 miatt Zanardi bukásra volt ítélve. Egy év szünet után korábbi versenymérnöke és barátja, Mo Nunn csapatával visszatért a CART-sorozatba, de a lausitzringi baleset keresztülhúzta a terveit. Zanardi azonban ahelyett, hogy elveszítette volna az életkedvét, kiadta nagy sikerű életrajzi könyvét, emellett motivációs előadásokat tartott rokkant társainak. Innen építette fel magát újra győztes versenyzővé a túrakocsik mezőnyében, majd a kerekesszékesek között.

A WTCC-ben négy győzelmet és egy pole pozíciót szerzett a BMW Team Italy-Spain színeiben

A londoni paralimpia kerekesszékes versenyeit a legendás Brands Hatch-i pályán rendezték meg. Azon a pályán, ahol Zanardi 1991-ben második lett az F3000-es Barone Rampante csapattal, 2008-ban pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel a WTCC-ben. Sorsszerűnek tűnik, hogy harmadik nekifutásra, kerekesszékben ülve feljutott a dobogó tetejére, olimpiai bajnok lett.