Ezen a hétvégén hetedik állomásához érkezik a Formula-1 világbajnokság, május 28-30. között Törökországban vendégszerepel a száguldó cirkusz mezőnye. Röviden áttekintjük, hogy technikailag milyen követelményeket támaszt az Istanbul Otodrom a versenyzőkkel, mérnökökkel és az autókkal szemben.

Az idei versenynaptár 19 állomása közül mindössze öt helyszínen – Szingapúrban, Interlagosban, a Yas Marina pályán (Abu Dzabi), Jeongamban (Korea) és Isztambulban – köröznek a versenyzők az óramutató járásával ellentétes irányban. A versenyzők számára ez extra megterhelést jelent, hiszen ezeken a pályákon a balos kanyarok vannak többségben, vagyis a nyakuk „gyengébbik” oldalát veszik jobban igénybe.

Az 5,338 kilométer hosszú, átlagosan 15 méter széles pályán a versenyzőknek 58 kört, azaz 309,396 kilométert kell teljesíteniük a verseny alatt, rendszerint nagy melegben. Erre a hétvégére 26-28 fokos kora-nyári hőmérsékletet jósolnak a meteorológusok, ami különösen a gumikat és a fékeket állítja komoly próbatétel elé.

Mivel hosszú, padlógázas egyenesek, gyors kanyarok, és lassú visszafordítók egyaránt megtalálhatóak az Istanbul Parkban fekvő aszfaltcsíkon, a mérnököknek kompromisszumot kell kötniük az autók beállításakor. Legkifizetődőbb a közepes szárnyállás, ami biztosítja a kellő tapadást a kanyarokban, mégis magas végsebességet tesz lehetővé az egyenesekben.

A pálya kulcspontja a 8-as hajlat, ami egy négy ívérintőből álló, hosszú balkanyar.
A versenyzők 250-260 km/órás sebességgel, padlógázon száguldanak át rajta, és közel 8 másodpercen keresztül kell elviselniük a rájuk nehezedő 5G-s nehézségi erőt. A kanyar középső része meglehetősen huplis, ami főként a verseny első köreiben jelenthet problémát, amikor a gumik még nem érték el az üzemi hőmérsékletet, és az autók teletankolva száguldanak. További nehézség, hogy a nagy sebesség következtében a kanyar a jobb első gumiknak is extrém megterhelést jelent. Ez a szakasz döntő jelentőségű a jó köridő elérése szempontjából, ezért tökéletesen kiegyensúlyozott autóra van szükség, hogy a versenyzők minél nagyobb sebességgel tudják teljesíteni.

Egy kör alatt öt alkalommal kell 300 km/órás tempóról lelassítaniuk a pilótáknak. Az első, valamint a 3-as, 6-os, 9-es és 12-es kanyarok féktávjain – melyek jó előzési lehetőségeket kínálnak – a féktárcsák akár a 900 C-fokos hőmérsékletet is elérhetik. Ám a hosszú egyenesek megfelelő hűtést biztosítanak, így összességében az isztambuli pálya közepes igénybevételt jelent a fékek számára.

A legmodernebb pályákhoz hasonlóan az Isztambul Park is óriási kihívást jelent a motorok számára. A kör 65 százalékában padlógázzal közlekednek a versenyzők. A 10-es és 12-es kanyar között közel 16 másodpercen keresztül teljes gázt nyomnak. És mivel az év ezen szakában rendszerint nagy meleg fogadja a mezőnyt Törökországban, rendkívül fontos az is, hogy biztosítsák az erőforrások megfelelő hűtését.
Szöveg: Kóti Gergő

Tech file: Istanbul Otodrom, Isztambul
Pályahossz: 5,338 km
Padlógáz: 62 %
Fékek igénybevétele: közepes
Leszorítóerő szintje: közepes (10/6)
Gumikopás: közepes

2009-es eredmények:
Pole pozíció: 1:28,316 (217,591 km/) S. Vettel, Red Bull-Renault
Leggyorsabb kör: 1:27,579 (219,422 km/h) J. Button, Brawn-Mercedes
Csúcssebesség: 312,8 km/h (H. Kovalainen, McLaren-Mercedes)