Idén 20 éve, hogy a Le Mans-i 24 órás versenyek történetében először japán gyártó, a Mazda aratta le a babérokat. A 700 lóerős Mazda 787B-t bolygódugattyús Wankel-motor hajtotta – ilyen hajtómű azóta sem nyert a legendás Sarthe-i pályán.

A Mazda 1990-ben adta parancsba mérnökeinek, hogy fejlesszenek ki egy zárt karosszériás sportprototípust, amellyel részt vehetnek az FIA C-csoportos világbajnokságán, egyúttal a Le Mans-i 24 óráson is. A japánok a tervezéskor mind az FIA sportkocsi-vébére vonatkozó, mind az amerikai IMSA GTP szabályait szem előtt tartották, így a 787-es típus négy évig versenyezhetett.

A Le Mans-i győzelem évfordulójára az egykori gyári pilóták, Katajama Josimi, Jorino Takasi és Terada Jodzsiro "rázták össze" a 787-est Szugóban

A prototípus újdonsága a 3,5 liter hengerűrtartalmú R26B típusú Wankel-motor (bolygódugattyús) volt, amely a C-csoportos verzióban 900 lóerőt teljesített, ám a 24 órásra a tartósságot szem előtt tartva lekorlátozták 700 lóerőre.

A MazdaSpeed csapat három versenygépet nevezett be az 1991-es Le Mans-i viadalra. Az 56-os rajtszámút a francia Dieudonné, a japán Jorino és Terada kormányozta; a 18-as rajtszámú kormányát Johansson, Kennedy és az utolsó pillanatban beugró Maurizio Sandro Sala forgatta; míg az 55-ös rajtszámú autót Johnny Herbert, Bertrand Gachot és Volker Weidler vezette. Utóbbi trió kizárólag a nagy francia versenyre állt össze, azelőtt sosem alkottak egy egységet.

A roppant erős Sauber Mercedesek, Jaguarok, Peugeot-k, Toyoták és Porschék mellett a Mazdák nem villogtak a kvalifikáción: Herberték a 19., Johanssonék a 23., Dieudonnéék pedig csak a 30. helyről vághattak neki a versenynek. Az eredmények láttán Ohasi Takajosi csapatfőnök kukába dobta az eredetileg tervezett, konzervatív stratégiát, és arra utasította pilótáit, úgy hajtsanak, mintha egy sprintversenyen lennének. A Mazda Le Mans előtt két héttel a Paul Ricard-pályán tesztelt, ahol kiváló eredményeket értek el a benzintakarékosság terén, így tudták, hogy átgondolt stratégiával lehet esélyük az igazi nagyágyúk ellen.

Csak az 55-ös rajtszámú, győztes autót festették a japán főszponzor, a Renown színeire. A másik két kocsi a Mazda gyári kék-fehér színeiben versenyzett 1991-ben

A Herbert, Gachot, Weidler trió nagy meglepetésre már a harmadik órában feljött a 3. helyre, őket a 18-as számú Mazda követte, kétkörös lemaradással. Amikor éjszaka a Michael Schumacher, Karl Wendlinger és Fritz Kreutzpointner vezette Sauber Mercedes C11-es kicsúszott a pályáról, majd váltóhiba miatt a boxba kényszerült, Gachot átvette a második helyet. A 787B hibátlanul muzsikált – pontosabban, majdnem hibátlanul, egy izzó ugyanis hajnal felé kiégett a fényszóróban, ki kellett cserélni…

Két óra volt hátra a befutóig, amikor a vezető Sauber Mercedesnek – melyet a francia Alain Ferté vezetett – vissza kellett vennie a tempóból, hogy takarékoskodjon az üzemanyaggal. Miközben a Mazda vezetői hitetlenkedve rázták a fejüket, Johnny Herbert megelőzte az Ezüstnyilat és átvette a vezetést!

Herbert az utolsó kerékcserénél azt kérte Ohasitól, hadd maradjon a helyén az utolsó etapra, amit a csapatfőnök megengedett. De elfelejtették feltölteni a fedélzeti ivóvíztartályát, így az angol erejét megfeszítve, szomjasan, kiszáradva jutott el a kockás zászlóig.

A Mazda-rajongók szíve még most is megdobban a narancs-zöld Le Mans-i rakéta láttán. Aki pedig a Wankel-motor hangját is hallotta...

A győztes Mazda 787B 362 kört (4932,2 kilométert) teljesített egy nap leforgása alatt, a másik két autó is célba ért, a hatodik, illetve nyolcadik helyen. A második-ötödik helyet három Jaguar XJR-12 és az egyetlen talpon maradt Sauber Mercedes C11 töltötte ki. Az elcsigázott Herbertet a szerelőknek kellett kiszedniük a kocsiból (nem is tudott felmenni a dobogóra), így a győzteseknek járó pezsgőt csak Gachot és Weidler locsolhatta a dobogón.

A Le Mans-i motorelőírások megváltozása miatt a Wankel-motoros Mazda nem vehetett részt több versenyen a Sarthe-on. A japán gyár a huszadik évfordulóra restauráltatta a Renown-színekben pompázó, győztes kocsit. Az idei Le Mans-i futam előtt, a győzelem 20. évfordulója alkalmából Johnny Herbert (aki immár az Eurosport szakkommentátoraként dolgozik), Pierre Dieudonné és az amerikai színész-autóőrült, Patrick Dempsey fog bemutatózni vele a legendás siker helyszínén.

A Mazda 3.5 literes Wankel-motorja a vb-futamokon 900 lóerőt termelt, de Le Mans-ra "lebutították' 700 lóerőre

Kapcsolódó cikk: Le Mans Retro 1988 - A Jaguar majdnem elszalasztott győzelme