PÉNTEKEN a Hungaroringen ünnepelte 22. születésnapját és Forma-1-es pilótaülést kapott ajándékba. Exkluzív interjú a World Series by Renault 3.5 nagymenőjével, egyúttal a Hispania újdonsült F1-es reménységével, Daniel Ricciardóval.

Torta, pezsgő és Forma-1-es pilótai állás. Kívánhat ennél szebbet születésnapjára az ember?
D.R.: Nem nagyon. Szerencsés vagyok, nagyszerű emberek vesznek körül az ISR csapatnál (Ricciardo a cseh gárdánál versenyez a World Series by Renault 3.5-ben), ráadásul itt van velem a barátnőm és a családom is. Ez a legjobb születésnapom!

Tavaly szerencsét hozott a családod a mogyoródi Renault-hétvégén, hiszen megnyerted az egyik futamot…
D.R.: Amikor Ausztráliában beköszönt a tél, a családom át szokott jönni Európába, hogy elkísérjenek a versenyekre. Remélem, most is szerencsét hoznak! Ma sajnos nem a legjobb formámat hozam, csak a nyolcadik időt futottam a szabadedzésen, fél másodperccel elmaradva a legjobb időtől. De az autó nem rossz, van néhány ötletem, hogyan állítsunk rajta szombaton.


Most töltötted be a 22. évedet. Tudod, hogy Mark Webber hány éves volt, amikor az első F1-es versenyén indult?
D.R.: Lássuk csak… Huszonhat. Onnan tudom, hogy ott voltam az Albert Parkban 2002-ben, amikor Mark ötödik lett a Minradival. Óriási eredmény volt az akkor, úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna.

Most előtted is megnyílnak a Forma-1 kapui. Kitől, hogyan tudtad meg, hogy versenyezhetsz Silverstone-ban?
D.R.: Doktor (Helmut) Marko, a Red Bull pilóta-tanácsadója hívott fel csütörtökön, hogy versenyezni fogok a Brit Nagydíjon a Hispania kocsijával. Nem mondom, hogy sokkolt a hír, de azért dobtam egy hátraszaltót örömömben! Hirtelen a szavam is elállt, nagyon örülök a lehetőségnek.

Váratlanul ért, hogy már a szezon felénél bemutatkozhatsz az F1-ben?
D.R.: Először is, már a szezon elejétől fogva tanulom az F1-et, a péntek délelőtti edzéseken én vezethetem az egyik Toro Rossót. Régóta hallottam a híreszteléseket, hogy ekkor meg akkor indulhatok majd egy versenyen, de sohasem ültem fel ezeknek a pletykáknak. Igyekeztem ugrásra készen állni, hogy ha lehetőség adódik, azonnal elérhető legyek, de azért elég nagy sokk volt ezt így, direktben hallani a telefonon.

Meglepett, hogy valamelyik Red Bull-os csapat helyett a Hispania lesz az ugródeszka?
D.R.: Kicsit meglepődtem, de a Red Bullnak nyilván sikerült valamiféle üzletet kötnie a HRT-vel. Hogy miben egyeztek meg, azt nem tudom, és nem is érdekel. Lényeg, hogy jövő héten ott leszek Silverstone-ban, és nagyon boldog vagyok emiatt.

Vitantonio Liuzzi lesz a csapattársad, aki szintén a Red Bullnál nevelkedett. Ismered az olaszt? Jó mércének tartod?
D.R.: Ismerem, mert a haverom, Andrea Caldarelli (aki eddig a GP3-sorozatban versenyzett, Kiss Pál Tamás csapattársa volt – S.I.) sokat lógott Tonióval, együtt jártak bulizni. Azt gondolom, hogy Liuzzi remek mérce lesz, nagyon gyors tud lenni. Ugyanakkor sokat tanulhatok is tőle, hiszen sokkal tapasztaltabb nálam. De a célom természetesen az, hogy megverjem a Hispaniánál.

Örülsz, hogy Silverstone-ban mutatkozhatsz be az F1-ben, ahol az F3-ban és a Formula Renault 2.0-ban is eredményes voltál?
D.R.: Milton Keynesben élek, ami 30 percnyire van a pályától, úgyhogy mondhatom, hogy ez a második legjobb hely a bemutatkozásra, ha már nem Ausztráliában történik. Tavaly a WSR 3.5-ben nem sikerült túl jól a versenyem, de korábban többször nyertem Silverstone-ban, imádom a pályát.

Volt már ausztrál F1-es pilóta a te régiódból, Perth környékéről?
D.R.: Nem, soha. Én leszek az első, és erre nagyon büszke vagyok! Kicsit még szürreálisnak tűnik az egész, de azt hiszem, igaz.

Mire számítasz a hétvégi WSR-futamon a Hungaroringen?
D.R.: Szeretek Budapestre jönni, a Hungaroring mindig jó volt hozzám. Nyertem már néhány versenyt itt, legutóbb tavaly, élvezem a vezetést a pályán. Sokat segítene rajtunk, ha a hétvégén valamivel melegebb lenne, mint ma volt. Ha sikerül átültetnünk a kocsira azokat a dolgokat, amiket a szombati edzésen tanulunk, az első sorból rajtolhatok.

Daniel Ricciardo (WSR 3.5), ISR Racing, Hungaroring. Minden fotó (c) Simon István/SzC_blog